Reggel mind bementünk Egerbe. Kicsit ücsörögtem Andrásnál, aztán elvitt az orvoshoz, ahol összeszedtem a papírjaimat, majd átvitt a… fogalmam sincs, mi a hivatalos neve, de oda, ahol a rokkantnyugdíjas felülvizsgálat megtörtént.
Egyszer…, 4 óra múlva. Én voltam a 4. az 5 ember közül, rokkant-csiga módon haladt a sor, a könyv, amit vittem, dögunalom volt. A doktornő meg nem tud kihajtani egy összehajtott papírt, úgyhogy azzal játszottam, hogy az összes papíromat kihajtogatva sorba rendeztem, miután a pokróc asszisztens kimorgott ránk. Emlékszem, múltkor is ezzel szórakoztak… Annyi mákom volt, hogy az utolsó felülvizsgálat óta eltelt 5 évben durván 10-12-szer voltam a Gokiban a Covid miatt, szóval nem volt túl sok papírom. Amikor 4-ként behívták a sorban az 5-et, már annyira fáradt, éhes, szomjas és ideges voltam, hogy treníroztam magam, hogy „ne legyél bunkó, ne morogj!”, mert féltem, hogy kiszól belőlem az agybaj odabenn. Nagy nehezen bejutottam, egy kedves doktornő volt benn, aki annyira jófej és cuki volt, hogy felmerült bennem, nem ő volt-e legutóbb is, amikor 1 évre megkaptam Korni miatt. Az egész vizsgálat olyan volt, mintha a kardiológiára mentem volna vissza. Szaturációt mért, lehidalt, hogy csak 75 (én is). Fogalmam sincs, mit és mennyi időre határozott, nem kérdeztem rá, nem is érdekel.
Eredetileg úgy terveztem, hogy miután végeztem, lemegyek a könyvtárba és ott ülök 15 óráig, míg Korni végez, de annak is örültem, hogy levonszoltam magam a sétálóig. Valamiért bekattant az agyamban a Lipóti pékség, oda mentem. Sajnos tele volt, egy vacak kisasztalt sikerült kaparintanom és megvettem mindent, amit láttam.
A kávé átlagos volt, de a kaja szuper: a kifli nagy, puha, ropogós, a Nagyi krémese álomfinom a vaníliás töltelékkel (kicsit olyan képviselő fánk-fíling, fehér krém nélkül), a bónusz pedig a diós párnák voltak, aminek tuti, van valami közismert neve, de ha ütnek se jut eszembe. Szép lassan bemammogtam őket, de még volt egy csomó időm, míg Korni végzett a suliban. Szerencsére nem volt nagyon hideg és nagy szél sem, így kiültem a Dobó térre a végén egy fél órát.
Korni jött, mentünk ballagási táncra menyasszonyi ruhát próbálni a Joli szalonba. Kicsit korán értünk oda, még ott volt az előző vásárló, Korni osztálytársa, barátnője. Már a végénél tartott, a kiválasztott ruha volt rajta. Pár perc alatt végzett is, még össze se szedte a cuccát, már tolták be Kornit vetkőzni. Korni mániája volt, hogy ne legyen a ruhán semmi csillogó, ami egy menyasszonyi ruha esetében eléggé nehezítő tényező, de így is kihordták neki a fél boltot. Az első ruha, amit felpróbált, egy kétrészes, fodros ruha volt. Nekem nem tetszett, neki igen. Utána még felpróbált 3-at, de azok még neki se tetszettek. Az első abszolút nem ő volt, még felvenni se tudta.
A második szintén nem, ő nem ilyen kiskirálylány-stílus.
A 3. nekem tetszett, főleg a szoknya, Korninak abszolút nem.
Végül visszavette az 1-t, az eladó befűzte a hátát, és így ráfeszítve már nekem is tetszett. Kimentünk a napra fényképezni,
aztán lefoglaltam, kifizettem egy részét. 35e Ft a bérlés, 15e-t kifizettem, ha megyünk érte, egy 20-as lesz még. Kellene hozzá fehér, pántnélküli melltartó, fehér cipő és ahogy később néztem, egy kesztyű meg egy nyaklánc sokat dobna rajta! Elvileg június 7-én, kedden kell elhozni, de senki se tudta, mikor lesz vagy lesz-e ruhás próba (mivel még egyszer sem találkoztak a tánctanárral, lényegében azt se tudják keringőt táncolnak-e egyáltalán), viszont mindenki biztosra tudta, hogy csütörtökön lesz tánc a Dobó téren, ami miatt mindenki húzza a száját, de senkit se érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése