Korni nagyjából egy hete készül a DM-be, de ma se ment, mert itthon hagyta a pénztárcáját, amiben benne volt a buszbérlete is. (Amit azért nem értek, mert eddig a telefonjában tárolta.) Nagy morgások közben átcsattogott Andráshoz, aki adott neki egy 100-ast a hazaútra. A poén, hogy itthon sem találta a pénztárcát, úgyhogy írtam Andrásnak, hogy lehet, le kéne tiltani a bankkártyáját. Végül kiderült, hogy közben András áttúrta a táskáját, amit Korni nála hagyott és ott volt benne a pénztárca épen és sértetlenül. Elmondása szerint „sose szokta odatenni”, így nem is nézett bele egyszer se, hogy esetleg nem ott van-e.
Mindegy, legalább okos…, az angol dogájában csak 1 hiba volt.
Idén újra lesz Bátor tábor, nyári és tavaszi tesós is. Viszont csak oltott gyerekek mehetnek, úgyhogy a mieink nem.
Ma elkezdődött a Méh-Ész 5. köre. Egy szempillantásnyi ideje sincs rá Andrásnak, amióta igazgatóhelyettes, de mégis el kellett indítani, mert várták. Másnap már több, mint 1000 gyerek jelentkezett.
William Shakespeare: A velencei kalmár: Viszonylag sok Shakespeare-drámát olvastam már (főleg az utóbbi időben), de eddig ez volt a legkülönlegesebb! Ez is egy második olvasás volt, első alkalommal nagyon nem tetszett sem ez, sem az átirat. A Howard Jacobson-regényből már egy betűre sem emlékszem, azt is onnan tudom, hogy nem tetszett, hogy leírtam…
Amiért nem annyira tetszett, szerintem az, hogy kb. semmit se tudok a zsidókról. Igazából arról se, most, napjainkban hogy élnek, de még kevésbé, Shakespeare korában hogy éltek. Ebből a videóból azonban sok mindent megtudtam róla, ennek fényében a dráma happy end-je valahogy mégsem okozott megnyugvást. A történetben a Shylock-ügy csak egy vékony mellékszál, a fő szál a szerelem lenne (romantikus komédia), de mégse lehet örömmel és megnyugvással letenni a könyvet és nem hiába gondolja mindenki azt, hogy a „velencei kalmár” az Shylock, pedig nem is.
Shakespeare korában is idegen, alsóbb rendű és korlátozott nép volt a zsidó, már akkor is létezett antiszemitizmus, de nekem valahogy mégis az jön le a drámából, hogy Shakespeare nem volt antiszemita. Hogy valóban ez volt a célja, vagy csak „önálló életre kelt” a szereplő, nem lehet tudni, én tartom annyira okosnak Shakespeare-t, hogy tudta, mit csinál. Bár Shylock negatív figura és a sorsa is jogosnak tűnik, valahogy mégis ott motoszkál a fejünkben, hogy talán mégis megérdemelte volna az 1 font húst.
Ez a mű az, amit egyszerre játszottak a náci zsidók elleni propagandaként és a holokauszt után, a zsidó meghurcoltatás példájaként és ez szerintem nagyon durva egy 16. századi színdarab esetében. Valószínűleg Shakespeare célja az volt, hogy ne lehessen egyértelműen állást foglalni, hiszen semmi sem fekete vagy fehér. Ezt a gondolatot több drámájában is felbukkanni láttam már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése