Lenkey nap volt a suliban, és mint általában, most se volt sok értelme benn lenni. Sportolás, robotozás, rajzolgatás, mindig ezek a programok vannak és persze pár kiválasztottnak koszorúzás, de nem vagyok benne biztos, hogy jó kiválasztottnak lenni, kiöltözni és ácsorogni a hidegben (bár ma nagyon meleg volt) vagy jobb nem lenni kiválasztottnak és halálra unni a napot.
Órák után azonban összeröffent a banda a játszótéren, Korni írt, hogy marad estig. Mire kimorogtam magam, tőlem függetlenül újra írt, hogy 10 perce a buszon ül. Gondolom, a haverok rábeszélték, hogy maradjon, utána megunták a lógást és hazamentek. Ő meg kotorhatott, hogy elérje a buszt.
Én egész délelőtt Esztivel beszélgettem, mégpedig online meetingen, nem cseten, ahogy szoktunk. Klassz volt, kár, hogy eddig nem jutott eszünkbe… Habár így tuti, eltrécseljük a napot és semmit se csinálunk otthon.
Káposztás tésztát főztem, de majdnem a káposzta felét kihajítottam, mert valami bogár belefészkelte magát, belepetézett és szétrágta. Már nem először találok ilyen selejt zöldséget a Tescoban, jelenleg pl. 3 zsák olyan krumplival szenvedünk, aminek a 99%-a mocsok.
A Méh-Ész-bandában van egy Kis Kornélia nevű gyerek. Hát, teljesen kiakadtam, eddig ritka, különleges név volt a Kornélia! András is mondta, hogy a főnökének unokája lesz és ha fiú Kornél, ha lány, Kornélia.
Van egy nagy dudor a Cikó pofáján. Eddig nem tűnt fel, de nem is volt ekkora. Fogalmam sincs, mi lehet, kisebb diónyi, kemény és örülten vakarja a macska. Remélem, nem rák…, bár csodálkoznék, ha az ennyi idő alatt ekkorára megnőtt volna. De ki tudja, még sose láttam rákos macskát.
Kikukucska a kuckójából:
Kalapos Éva Veronika: Ezek voltak az apák: Apuka és kislánya csúsznak egy spirálon a pokol felé. Nem tudjuk, de gyanítom, az apa is a pokolban van, ahogy a kislány is, 10 év múlva.
A lány egésznek tűnik: van jövő képe, célja, rendben van fizikailag és érzelmileg is a leszbikusságával, a betegségével, de szinte látható benne az a lyuk, amit az apja elvesztése okozott benne. Ez a magány, mint egy fekete lyuk a hasában, próbál beszippantani mindent: a jövőjét, a kapcsolatait. Nem tudja, miért, de masszív gyűlölet és undor van benne egy olyan ember iránt, akit amúgy, a lelke mélyén imád… - kibékíthetetlen és érthetetlen ellentét. Nem emlékszik, nem tudja, nem érti, miért, mikor és hogyan lett a rajongásból csalódás, a szeretetből szánalom.
Mi igazából azt hisszük, az anyuka miatt. Gyűlöltem az anyukát, ahogy egyik napról a másikra módszeresen leépítette az apukát…, pedig nem tudunk róla semmit. Valamit, amit mások mondtak róla, amit kiköpdösött idegből, veszekedés közben, de hogy valójában milyen volt, ki volt ő és miért csinálta, amit, az ő szemszögéből nem tudjuk meg. Mindene megvolt, de mégis csak állandóan hisztériázott…, miért?! Mint sem Bálint, sem Alexa nem tudja, úgy mi sem. Az biztos, hogy a jelenben szimpatikus, kedves ember, imádja Alexát, jó embernek tűnik.
Bálint egy jó indulatú, kissé bárgyú, de keményen dolgozó munkásember. Ennyi. Nem több, de nem is kevesebb. Amit tud, azt maximálisan csinálja: dolgozni, szeretni a gyerekét, a családjáért élni. Ez a két jó ember mégsem tud kapcsolódni. Bálint érzi, hogy kevesebb, mint Bara, az egyenlőségét kompenzálja nagy házzal, pénzzel, szexszel… Nyilván kevés ez az okos Barának, de már ő se tudja, mi az, ami hiányzik neki. Egy elvesztegetett élet; talán célt is kapott, mikor elköltözött Alexával.
Örülök, hogy megíródott az email, bár nekem hiányzott, hogy Alexa hogy jutott el odáig, hogy megírja és megrendelje a plusz jegyet, jó lett volna látni ezt az „átkattanást”, vagy inkább az „érett gyümölcs lehullását”, a megoldás megszületését.
Örülök, hogy megíródott az email, bár nekem hiányzott, hogy Alexa hogy jutott el odáig, hogy megírja és megrendelje a plusz jegyet, jó lett volna látni ezt az „átkattanást”, vagy inkább az „érett gyümölcs lehullását”, a megoldás megszületését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése