Miután a macska tönkretette a régi szúnyoghálót Korni ablakán, az ajtóra felragasztott függönyt – és biztos vagyok benne, hogy az Andri ablakára felrakott vadonatúj szúnyogháló is erre a sorsra jut majd –, valamint a felfújható gumiágyat, András kikötötte, hogy nem vesz medencét! Ugyanis megvolt a kis lista, amit kötelező beszerezni a mónosbéli luxusba: egy trambulin és egy medence. Én persze nem örültem, de egyetértettem. Aztán mégis vett. Nyilvánvalóan télen –, ami most van, nem állítjuk fel, majd ha olyan meleg lesz, hogy a cidri kútvizet fel tudja melegíteni a nap.
Andri informatika leckéje az volt, hogy csináljon egy weblapot. Volt hozzá zoom-óra, de senki se értett semmit. András nagynehezen elmagyarázta neki, hogy kell, közben csinálgatta, lett valamilyen. András –, aki általános iskolában informatikatanár, és Szilvi –, aki középiskolában informatikatanár szerint is ez középiskolás anyag.
A Johannás bográcsozáskor felbontottam egy üveg vörösbort, de nyilvánvalóan nem ittam meg, gondoltam, felhasználom kajába. Ki is néztem egy nagyon fincsinek tűnő különleges kaját a Street Kitchenről, de a végére kiderült, hogy ez… a brassói. Azt a módszert is a SK-ről lestem le, ahogy megfőztem hozzá a krumplit: egy műanyag tálba tettem 6 hasonló formájú, közepes méretű krumplit szőröstül-bőröstül, kis vízzel meglocsoltam és 2-szer 4 percig maxigázon mikróztam. Közben egyszer megfordítottam mindegyiket. Magam sem hittem a szememnek, de tökéletesen megpuhult! Utána pirosra sütöttem, ahogy a recept írta, szerencsére nem tört szét. Aztán megsütöttem-főztem a csíkokra vágott húst meg a gombát és összekutyultam a krumplival. Szuperül nézett ki és kissé spéci lett a borral meg a fűszerekkel, de tényleg brassói.
Csináltam Stahl-féle csokistallért is, kb. 10 perc alatt elfogyott.
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája (Tabineko Ripoto):
Tipikus közepes könyv. Vannak benne jó ötletek, de alapvetően vacak az egész.
Nagyon rosszul indult számomra! El kellene már felejteni ezt a „felsőbbrendű macska / kutya”-hülyeséget és úgy írni az állatokról, amik nem tartják idiótának, majomivadéknak és házi rabszolgának az embert. Különösen ebben a könyvben volt ez nagyon idegesítő, hiszen pont ez volt a lényege, hogy nem…
Az első pár oldal után majdnem félbehagytam, hiszen olyan volt, mint ha Erzsébet Fenevadova írta volna. Ráadásul az első fejezetben állandóan összekevertem a két fickó nevét. Ki kellett írnom, melyik kicsoda…
De aztán mégis végigvergődtem magam rajta és a 3. utazástól már kezdtem belejönni…
A kis történetek, Szatoru élettörténete elég jó és meglepetés volt az utolsó utazás is (nem az, hogy miért, az már az első oldalon kiderült, hanem, hogy kihez), de a jelen dolgai hihetetlenül unalmasak és a macska szavai által borzalmasan megfogalmazott stílusúak. „Micsoda általános iskolás szinten megírt nyálas giccs ez a könyv!” - írta Donkk az értékelésében és a könyv nagy részében egyet tudok érteni vele.
De talán nem lett volna ennyire rossz, ha nem ilyen a stílusa, vagy nem ilyen a fordítás – nem tudom, melyik tehet róla, ha nem pörög a tengelye körül mindenki (még a macska is) MINDEN ROHADT MÁSODIK OLDALON! És ha olyan 15 oldallal hamarabb meghal a csávó, mert komolyan vagy háromszor felkiáltottam, hogy „ez még mindig él”…? - sosem akart véget érni a sztori.
De voltak benne jó ötletek, de szerintem egy nem japán férfi jobban meg tudta volna írni.
Miután darabonként kijött ~K~ új lemeze, most kitette a Youtube-ra és a Bandcampra az egészet egyben. A Bc-on ráadásul van 1 ráadás. Azt hiszem, ez az igazi utolsó dal a lemezen. Szerintem ez nagyon kell a végére, különösen ezzel a véggel, az utolsó 1 perccel és örülök, hogy újra előkerült a gitárka...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése