András délben Szilvásváradra ment oktatni. Én is szerettem volna vele menni, főleg, mert ott volt Szilvi is, de azt mondta, minek, rövid, 30 perces előadás lesz, aztán jön haza… Hát pont azért! Ráadásul fizetnie kellett parkolásért 500 Ft-ot, pedig a suliban tudott volna ingyen is, csak mire rájött, addigra már leparkolt pénzért.
Ha már nem mentem el vele, helyette főztem. Megsütöttem két Stahl-os sütit a könyvből, kisebb-nagyobb sikerrel.
A puding próbája-kihívás #18. Csokoládés tallérok: Amikor kivettem és kicsit hűlt, megkóstoltam és kitört belőlem Jannis: Ó, te jóóó éééég! - nagyjából hasonló hangnemben. Annyit változtattam, hogy 6 dkg cukrot tettem bele és fél tábla (5 dkg) étcsokit, fél tejcsokit és volt egy maradék fehér csoki is (szintén kb. fél), azt is beletettem, gondolom, ezekkel együtt lett édesebb, mint szerintem kellene. De amúgy a 15 dkg cukrot rettentő soknak gondolom, sőt, azt vettem észre, hogy mindenbe durván sok cukrot tesznek! Ami még érdekes volt: a végén nem tudtam golyókat formázni belőle, mert a kezemhez tapadtak, úgyhogy hozzádobtam még 2 evőkanál lisztet (még úgy is ragadt) és lisztes kézzel formáztam golyszlikat. Nem jutott eszembe az az evidens módszer, hogy 20 percre hajítsam be a hűtőbe és úgy nem csúszik szét a kezemben. 10 percig sütöttem ócska sütőben 4-5-ös csavaró között, előmelegített (= forró) sütőben. 26 darab lett belőle.
A puding próbája-kihívás #19. Mandulás puszedli: Ez a süti viszont a csalódottság „Ó, te jó ég”-je… Valahogy totál másképp sikerült, mint a Judité. Kezdődött a mandulakínlódással. Úgy terveztem, hogy a szuper (= méregdrága) robotgépem majd szépen megdarálja, de természetesen nem tudta megdarálni, nagyjából pont olyan formán jött ki belőle, ahogy beletettem, kivéve, amit kicsit tényleg megdarált, mert az az oldalához ragadt. Nagyon utálom! Végül beletettem az esküvőmre Erikától kapott 14 éves mákdarálóba, ami már csak úgy működik, hogy a konnektorba kell bedugni és kihúzni, mert a fejen a gomb már nem életképes, nos, az tökéletesen ledarálta! De a mandula nem liszt és nem is viselkedik úgy, mint a liszt! Az első adag, amit „lelapogattam”, hogy keksz-formája legyen, odaragadt a sütőpapírhoz és nem lett puszedliformája, a második adag pedig, amit csak belekanalaztam, szintén ronda lett: még az alja is megégett, a puszedli-formát pedig véletlenül sem közelítette meg, kis kupac maradt. Ízre se dobtam szanaszét az agyam tőle, mondjuk, nem lett rossz, de nem éri meg a ráfordított pénzt, időt, ideget. Gyanús, hogy valaha még sütni fogok ilyet. Majdnem elfelejtettem megszámolni, mire két pofám tele, eszembe jutott, kb. 22 db-ot számoltam, azzal együtt, ami az arcomban volt. Kb. 15 percig sütöttem.
Korni magyartanárja megint alakított… Most nem írásban kérte a Walesi bárdokat, hanem, mivel elcseszte az időt a Kőmívessel és nem volt ideje a Walesire, csoportos feleltetést szervezett: „folytasd, amit a másik elkezdett”. Korni természetesen nem tudta blikkre folytatni, 4-es-t kapott. Nyilvánvalóan tudja 5-ösre és amúgy se adunk memoriterre rosszabb jegyet 5-ösnél, de már megszokhattuk ennek az okos tanárnak a hülye ötleteit. Még mindig nem értem, miért kell megutáltatni általános iskolában a tanulást… Az én gimis tanárom pont ilyen volt, fogalma sem volt, hogy kell megszerettetni a magyart a gyerekekkel. Az anyagot pöpecre leadta, a versek elemzését lediktálta és szóról szóra visszakérdezte, de nem érdekelték a gyerekek vagy az irodalom, ne adj Isten, a nyelvtan, egyáltalán. Aztán, amikor 2 év múlva jelentkezem magyar szakra a fősulin – mert elsőre nem magyarra jelentkeztem, hiszen utáltam a magyart –, Szentesi tanár úr a képembe röhögött, hogy „hát nem így kell verset elemezni!”.
A fizikatanár viszont rájött, hogy az nem lesz jó, ha a komplett felső évfolyamot megbuktatja, úgyhogy az utolsó dolgozatnál lehetett használni a füzetet. Mondjuk, Andrinak még így is csak 4-es lett, de az 2-vel jobb, mint az eddigiek… Vagy 3-mal.
Amúgy meg „Undorodom tőled fizika, te ocsmány tudománytárgy, sírba viszel gravitázs, centripetális erő” - ezt egy csoportban írta valaki, disztichon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése