2019. november 21.

Utolsó nyílt nap a Dobóban, ma Kornival mentünk a hatosztályos órabemutatóra. Korán odaértünk, 2-3 ember kivételével mindenki utánunk jött, sokat kellett várnunk. Lényegében az első órát végig. Az igazgatóhelyettes megint elmondta, amit már… nem is tudom, negyedjére hallok, a rövid tájékoztatót, aztán csoportokban mentünk órákra. A beosztást én valahogy úgy értettem, hogy az egyik csoport matekra megy, a másik informatikára és engem a matek érdekelt, úgyhogy belöktem Kornit a matekos csoportba…, a tanárok meg csak néztek, szóval, lehet, félreértettem valamit és nem kellett volna nyomulnom. Mindegy most már. A két óra, hála Istennek, a földszinten volt, nem kellett lépcsőt mászni. Az első óra matek volt, geometria. Talán még korán volt, de nagyon tetszett! A tanár dolgoztatta a gyerekeket, a gyerekek dolgoztak, még én is értettem minden szót! Szuper volt! A magyar viszont nem annyira, pedig a tanár ott is nagyon kreatív volt: volt vers, zene, kreatív feladat, de a gyerekek eléggé be voltak lassulva, úgyhogy végiguntuk az egészet. Ráadásul a végén a tanár kérdezte, ki szeretne beszállni az órába, Korni nyilván igen, erre beültette az osztály legbambább gyereke mellé, így Korni hiába próbált pörögni, ő nem volt kompatibilis. Utána még csoportmunka is volt, az előttük ülő két gyerekkel voltak csoportban, egy verset kellett volna írniuk, Korninak volt is ötlete, de akkor már leeresztett, így nem kapcsolódott bele. Amúgy is kicsengettek. 

Mindenesetre nem volt annyira rossz ez a két óra. Sőt, a szünetben összefutottunk Andri volt osztálytársaival is. Sajnálom, hogy annak idején nem próbálta meg a felvételit, szerintem ment volna neki. Ezért ragaszkodom most ahhoz, hogy Korni próbálja meg, de most biztos sokkal nehezebb lesz és nem fog sikerülni neki… 

Hazafelé elfelejtettem, honnan kell igazolást kérni – a portáról kellett volna, de eszembe se jutott, hogy ott adják –, így én igazoltam a mai napot szülőivel. (1890 lépés)

Mivel András dolgozott, hazagyalogoltunk. Otthon nem tudtunk bemenni, ugyanis nem volt áram a házban, a nyitókód nem nyitotta az ajtót, a kulcsaimmal pedig valamiért nem tudtam bejutni. Végül a takarítónő kulcsával nyitottuk ki az ajtót. Délután-este még elment párszor az áram, ezért Andri eljött velünk boltba, miután Kornit elvittük edzésre. Egyrészt, mert úgysincs net, másrészt nem akart egyedül ülni a sötét házban. Bolt után András visszament Korniért, közben Andri gyertyafénynél csinált bioszleckét. Később lett megint áram, úgyhogy tudott Korni inhalálni, megint nagyon köhög. De nem sokat ért…

Egy év az életemből-kihívás:
325. Mi a legjobb dolog, ami a múlt héten történt veled? A könyvtár.
326. Szerinted mi a legjobb módja a nap kezdetének? Kávé… Nekem. De ha nem én lennék, akkor tuti, hogy futnék reggelente. És lenne kutyám.