Ez a hónap a nyílt napoké, ma a Dobóban volt 8-osoknak órabemutatós nyílt nap. Andri el is ment, beült a 2. és a 3. órára, aztán robogott át az Andrássy-ba, ahol kezdődött a délutáni digitális óra-bemutató. Illetve így volt a regisztráció, legalábbis én így értelmeztem, amikor jelentkeztünk, de valamit nagyon félreérthettünk, mert mire az Andrássyba ért, már mindennek vége volt. Elsőre nem tűnt hülyeségnek ez a „digitális osztály”: lényegében rendes gimnáziumi oktatás, csak mindent számítógépen csinálnak, a kiemelt angol, nyilván informatika és a kétkezes gépelés is vonzó, de valahogy nem tudom elképzelni Andrit – különösen őt! –, hogy laptoppal a kezében tolja az irodalmat. Ráadásul rémhírek jöttek az eszközök áráról is, többszázezres tételek…, hogy ebből mi az igaz, nem tudom. De annyira nem is érdekel, és Andrit se, igazából nem akar ide járni, főleg ebbe az osztályba. De ha nem kell a Dobóba, akkor nem tudom, mi lesz vele, mert nincs más opció.
Este egyébként a szülőknek volt tájékoztató a digitális osztályról, terveztem elmenni, de végül nem volt kedvem.
Korninak közben elkezdődött a Dobóban a hatosztályos matekelőkészítő. Az első alkalom elég rosszul sikerült, bár nem a matek, hanem a hazajövetel szempontjából. Eredetileg úgy volt, hogy Laurával fog hazajönni, de kitalálta, hogy megkeresi Andrit, akinek szintén ott volt bioszelőkészítője. Laura azt mondta, 5 perce van, utána ő elindul. Korni nem találta Andrit –, aki korábban végzett és rég lelépett, de közben Laura is ott hagyta és kétségbe esve telefonált, hogy az agyig kivilágított Egerben 17:30-kor nem mer egyedül 550 métert gyalogolni hazáig, András menjen le érte. Ő nem ment, úgyhogy csoszogtam én papucsban úgy, hogy mindketten elindulunk és majd találkozunk középen. Szó szerint tyúklépésben totyogtam, közben jött szembe Andri, aki Dobó után nem hazafelé jött, hanem Spározott a haverokkal, és utána még 15 percet vártam a játszótéren Kornira az esőben, mire…, fogalmam sincs, mit csinált addig, megérkezett.
A puding próbája-kihívás #17. Hajni makarónija: Érdekes kaja! A konzerves darabolt paradicsom és a tömlős sajt már a suliban sem szívlelték egymást, ami nem csoda, hiszen teljesen különbözőek. A paradicsom mindenhol feltalálta magát, de igazából nem volt egy igazi barátja se, a sajt pedig mindig egyedül lógott, alig vették észre, hogy létezik. Egy nap azonban véletlenül egymás mellé ültek a moziban, végigröhögték a filmet, utána megittak együtt valamit és 9 hónap múlva megszületett… Hajni makarónija. Egész csini lett és viszonylag sikeres az életben. De a mai napig kuncogva emlegetik szüleik azt a különleges estét, amikor véletlenül egymás mellett volt hely. - - - Hát kb. ez a véleményem a kajáról. (Spagetti volt itthon.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése