Első borsópucolás.
És már készül a bodzaszörp is, de arról nincs fénykép.
Durva volt a mai este! A kölykök Pogány Induló-koncertre mentek. Korni életében az elsőre.
Már rosszul kezdődött azzal, hogy Bogi lemondta, így nem nagyon volt kivel mennie. Dél körül kiderült, hogy nem a Zöld Pecsétben lesz a világ végén, mert bár a facebookon reggel kitették a képeket, hogy készülnek az esti bulira, dél körül írták, hogy megint – kb. harmadjára – le kell mondaniuk valami okból a nyitóbulit. Nem tudom, kit zavar ennyire ez a szerencsétlen kocsma, hogy először a városból tünteti el, utána a pusztán se engedi működni…
Szóval a Zöld Pecsét helyett a város másik végén volt a koncert, a Broadway Monkey-ben, ami annyival jobb, hogy megy oda busz, bár teljesen mindegy, mert Andriékat kiviszik kocsival. - - - Ja, nem, Kornit nem. Valahová mennie kellett volna időre, de azt se tudta, hová és mikor, Andri nem foglalkozott vele, így őt ott hagyták. Némi hiszti után -, mivel azt gondolja magáról, hogy nem tud problémát megoldani, pedig de -, kiment busszal, onnan már együtt voltak. Andrit persze elkaptuk telefonvégen, de csak makogott, meg egy fél hanggal elkummantott információba kapaszkodott, miszerint én bemegyek aludni, amit amúgy egy pillanatig tényleg terveztem, de aztán András azt mondta, bekocsikázunk értük, szóval nem aludtam ott.
Némi tengés-lengés után beengedték őket az épületbe, ott még lébecoltak, mielőtt kezdődött a koncert – nyilván késve, mert mindenki egri és hajnal 3-kor hazasétál, ugye.
De különben 23 óra körül lett vége, addigra leesett húszmázsa eső, bár éppen akkor, amikor mi az úton repesztettünk 60-nal, szerencsére nem zuhogott. De így is elég izgalmas volt, mert tele van az út átfolyásokkal a „nyugodtan vágják ki az összes erdőt a fűtés miatt”-rendelet miatt (is), úgyhogy életveszélyes közlekedni, főleg éjszaka, főleg Eger és Mókusbél között. Egy ilyen átfolyásnál be is beterített minket pocsolyával egy szembejövő kocsi, kb. semmit sem láttunk másodpercekig, miközben futott az autó a sötétben. A gatyámban volt a szívem…
Egerben kicsit várni kellett a kölykökre – tényleg csak pár percet, főleg, mert Andri ott maradt, Korni meg már unta.
A visszaút is izgalmasra sikerült: összefutottunk egy útra borult hatalmas fával. Mákunk volt, hogy viszonylag belátható kanyarban dőlt ki, így nem rongyoltunk bele, meg hogy nekünk sem kellett kanyarban éppen megállnunk, így nem rongyoltak belénk sem. Megálltak mögöttünk ketten, a második kocsiban két nő meg egy vézna tini; az első kocsiból egy fickó meg András letört pár ágat, hogy elférjenek a kocsik. A fát nem tudták együtt se megemelni, hogy arrébb tegyék, ráadásul olyan hangok voltak, hogy érdemesebb volt inkább elspurizni onnan a fenébe. Elvileg a csajok hívták a tűzoltókat. András szerint a fa nem eltört, hanem kicsúszott a sáros földből gyökerestől.
Pogány Induló, miközben kirázza a szénsavat a sörből, a gatyája meg vele csúszik:
Pogány Induló, ahogy megköszöni valakinek, hogy hozott egy üveg tejet, mert már ég a gyomra a szénsavmentes sörtől:
Ez meg Nosferatu szőkében:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése