Reggel Andri ment dolgozni, én Andrásékkal kórházba, de nem ugyanoda: ők Miskolcra ellenőrzésre meg vérvételre a jövő heti MR-hez, én nőgyógyászhoz.
Korán mentem, mert számítottam rá, hogy sokat kell várni, de elég hamar bejutottam, mert az orvos asszisztense ismert a játszótérről. Eszterre is emlékszik, állítólag játszottak együtt a gyerekeink. Én, mondjuk nem emlékszem rá, de ebben semmi érdekes nincs… Az orvos egy idős fazon volt, de kedves és a vizsgálat is elviselhető volt, bár nehezen ment valamiért. Első blikkre azt mondta, méhsüllyedés vagy méhmegnagyobbodás és átküldött ultrahangra. Ott rengetegen vártak, szóval nekem is minimum 1 óra várakozás volt, átsétáltam a büfébe kóláért, hogy tele legyen a hólyagom a vizsgálatra, ahogy kell. Közben váltottam pár szót egy roma kiscsajjal is, aki épp elveteti a magzatot, mert már van 1 hétéves fia. Volt vagy 30 éves, gyanítom, nem egy gyereket akar, csak ezt most nem. A következőt majd megtartja…, aztán a következőt megint nem és így tovább… Képtelen vagyok elhinni, hogy nem okoz ez lelki zavart náluk, nem csoda, hogy mindegyik idegebeteg. A pasija kedves volt, hozta neki a hideg üccsit…, de gumit nem húz a farkára és végignézi, hogy abortálják a csaját.
Mielőtt sikerült bejutnom a vizsgálatra, az utolsó pillanatban muszáj volt elmennem vécére, de nem volt ebből probléma, mert 5 perc múlva, a vizsgálat közben is majd bepisiltem. Szerintem teljesen fölösleges vedeltetni a a nőket, főleg ilyen ultrahang előtt, ami nekem is volt.
Az eredménnyel visszamentem a dokihoz, azonnal sorra is kerültem volna, de nem volt doki. Asszisztens mondta, várjam meg mindenképpen.
A diagnosztika (félig) jó: nem méhsüllyedés, hanem megnagyobbodás. Kb. férfiökölnyi a mérete, ami elég nagy. Ciszták is vannak mindkét petefészekben, de ezek sem életveszélyesek, várunk két menstruációt, hátha maguktól kilökődnek, aztán elgondolkodunk a műtéten, ahol kiveszik a méhet és a cisztákat. Az „elgondolkodunk” azt jelenti, hogy már meg tudta mondani, hogy „szeptember körül lenne, altatás, 1 órás hasi műtét, kb. 1 hét gyógyulás”. Akár kétségbe is eshettem volna, de a doki annyira jól vezette fel a dolgot, annyira nyugodt és magabiztos volt, hogy a kétségbeesés nem jött, csak egy szorító érzés a torkomtól a gyomromig...
A Young Adoult-júniust a mai napon a magyar egészségügy támogatta 160 oldallal
Megkapták a gyerekek az év végi bizonyítványokat. Kornié még sose volt ennyire jó, Andrié még sose volt ennyire rossz. Bár Korni is 4-est kapott mindkét magyarból (félévkor a nyelvtan 5-ös volt), matek 5, föci 4 helyett 5, info és tesi is 5. Andrinak a magyar, matek nem változott, a töri 3 helyett 4, a biosz 4 helyett 3. Látszik, hogy már nem érdekli. Az angol még mindig 4, de igencsak reális az osztályzás: az összes témazáró, felelés, beadandó 5-ös lett az évben, de az összes szódolgozat 1-es – vagyis a lustaságát osztályozta, nem a tudását.
Andri beszőkítette a haját, nem fodrásszal, hanem Eszterrel.
Én mindig értékelem a hülyeségeit, de ez most nem tetszik, a tejföl szőke meg a sötétbarna szem és szemöldök nagyon nem illeszkedik. Neki is fura egyelőre. De hát kipróbálta…, senki nem halt bele. (Még pénzbe se került.) A városban meg úgy csúfolják, Wishes Eminem. Mondjuk, szerintem most azok csúfolódnak, akik eddig hozzászólni se mertek, vagy nyálon csúsznak előtte, mert bele vannak zúgva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése