Túléltem a tegnapi munkanapot. Mondjuk, durva volt 4:50-kor kelni. Júliusban 14-18-ig járok. Nem örülök annak se, de jobb, mint hajnal 6, én ezt többé nem vállalom be. Még nyáron se, télen meg tuti, halál.
Szombaton Korni koncertre megy; élete első koncertjére, ami Pogány Induló lesz a Zöld Pecsétben, kinn a tanyán a kutyamenhely mellett. Úgy volt, hogy Bogival megy, de Bogi lemondta, így kénytelen lesz Andrival menni.
Beiratkoztunk a zeneiskolába.
Tavaly kijött egy sorozat… ah… Jimmy-ről. Nem tudom, szóval a Zámbó Jimmyről egy 10 részes sorozat, színészekkel meg minden… Állítólag zseniális, amit amúgy simán el is hiszek, mert olyanok szerepelnek benne, mint Nagy Ervin, Olasz Renátó, Staub Viktória… De valahogy mégse. Mert elkezdtem nézni, és talán a 3. percben kapcsoltam ki. Az eleje egy POFÁTLAN Rocketman-koppintás, az a jelenet, amikor Elton John először lép fel a Troubadourban. Aztán megjelenik Renátó és elkezd vernyákolni. Jéééézusom…! Nem tudom, fogok-e még próbálkozni, szerintem nem, pedig imádom a színészeket…, Jimmyt (és a műfajt) viszont ki nem állhatom.
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!: Őszintén szólva a Túl szép után nem vártam sokat ettől a regénytől, (bár meg kell mondjam, az se volt annyira rossz, egyszerűen nekem csak nagyobbat ütött volna fiú-lány párossal), de szinte az első oldalakon elkapott a flow. Na jó, nem az első…, nagyjából a közepe táján, amikor elkezdtek beindulni az események. Az eleje, a szereplők bemutatása eléggé Leiner Laura-szintű volt, Leiner Laura-szintű stílusban, de aztán, amikor jöttek a bonyodalmak, meglódult a szekér, a végén pedig telibe kaptuk a betonfalat!
Nagyon tetszett a 3 főszereplő; a két fiú most kifejezetten jó páros volt! Nagyon örültem, hogy időben átalakult a kekeckedés szerelemmé és hogy voltak problémák, amin nem vetyengtek, hanem próbálták megoldani.
Petra zseniális főhős volt! Pontról pontra látszott az átváltozása, ahogy a szende, félénk kis kitűnő tanulóból gátlástalan (lássuk be, az volt), vérengző gyilkos lesz. Durva, hogy mindenkinek megvolt az oka arra, amit tett, az író mindenkinek adott egyfajta „feloldozást”, imádtam ezt, óriásit ütött!
Ami nekem hiányzott (nem tudom, későbbi kiadásokban van-e ebben változás), a két anyuka összenézése a végén. A rendőrségen, ugye találkoznak, amikor Bálint balhéját eltusolják, megnéztem volna őket a történet után is. Sőt, igazából kicsit nagyobb szerepet adtam volna egyáltalán a szülőknek –, azon túl is, amit egyébként „szerepeltek” benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése