2023. június 15.

Bár az utolsó pillanatig volt bennem félsz, inkább izgalommal és várakozással ültem fel Kornival a Balatonszéplak felé tartó vonatra.

- - - Na jó, először a Pestre tartó vonatra ültünk fel. Ahogy megbeszéltük, együtt utaztunk az egri családdal; illetve hát csak a lányok jöttek: anyuka, a nagy lány és a kicsi, aki kb. 5-6 éves és pont ugyanolyan cuki, mint Korni volt 5-6 évesen. Pesten a Keletiben szálltunk le, majd átmetróztunk a Délibe, ahol át kellett szállni a balatoni vonatra. A gurulós bőrönd nem kompatibilis a mozgólépcsővel és nyilván lift sincs, legalábbis mi nem találtunk. De Korni válla is szétment a válltáskától. A kicsi pedig fél a mozgólépcsőtől és az idegenektől is, szóval nem örült, mikor meg kellett fognia Korni kezét.

Megérkeztünk Balatonszéplakra és besétáltunk a Sport Hotel szállóra. Valóban nem volt messze az állomástól, át kellett menni egy zebrán és az első utca végén volt a nagy apartman. Bevállaltam az emeletet, hogy kettesben legyünk a szobában, de megérte. A folyosó végén egy kis lyukban laktunk, két ágy és egy fürdőszoba fért el, a ruhák, táskák örökké összevissza hajigálva voltak mindenhol, a polcok dugig minden szarral, de tényleg klassz volt így, hiszen csak a miénk volt. És nyilván lehetett volna rendet is tartani, de mi nem igényeltük.

Ez a hely, Balatonszéplak, Siófok nyugati részén fekszik, de nagyjából összegyógyult Zamárdival, közigazgatásilag Siófokhoz tartozik. Két része van, amit a vasúti sín és a 7-es főút határol: az egyik felén lakóházak, a másikon üdülők. Mi a lakóházas részen lakunk, de a legszélén, szóval mellettünk a bukszusok között több nyaraló van, mint lakóház, amik inkább lejjebb, Siófok felé vannak, amerre nem nagyon mászkáltunk. A Balcsi-rész itt az Ezüstpart néven fut, de nem zsúfolt egyáltalán, hiába áll a parton több, még a ’60-as években épült többszintes szálloda-féleség is, a parkolója alapján egyébként kihasználva. Akkoriban ez a hely hatalmas kulturális központ volt, itt volt az újságíró-szövetség nyaralója és nem messze volt a híres Palace diszkó, amiről én sose tudtam, mivel 2020-ban lebontották és amúgy se jártam Siófokon diszkóba (de gyanítom, hogy amikor 2001-ben itt voltam, azért hallottam róla, mert arra emlékszem, hogy akkoriban elég pezsgő volt Siófok éjszakai élete.) Rengeteg gyönyörű varjú van mindenfelé, a szomszédban pedig egy feje tetejére állított ház, ami egyébként turistalátványosság.

Dél körül a csapat egy része kibandukolt a strandra („10 perc kényelmes séta”), mi is mentünk velük, hogy feltérképezzük a várost és a távolságokat. Nos…, vannak. Mármint távolságok. Rohadt messze van a part, nekem nem 10 perc kényelmes séta, hanem fél óra „álljunk már meg kicsit” többször is. Ami azt jelenti, hogy napi egyszeri oda-visszautat bírtam, tehát ha kimentünk és visszamentünk, utána már nem mentünk ki többet aznap és ha bóklászni akartunk a városban vagy bevásárolni a Spárban, azt a strand előtt/után lezavartuk. Több bizalomgerjesztő (nem agyameldobomolyandrága) étterem van az út mentén és egy nagy Spár is.

A part viszonylag hosszú, nyugis sáv a Balatonból, nincsenek sokan, így mindig van hely pokrócnak, van pad leülni, cuccolni. Van öltöző és véceléce, ingyenesek. Inni is lehet drága italokat.

GMT 13.30-kor Kornmund Kissary meghódította a Balaton kb. 17 fokot. 

Bár a kiírás szerint 24 fokos volt és Korni szerint sem 17. (Google mondta, hogy 17 fokos). Jó idő van, néha lebben a szél, de általában tűz a nap. Én még nem mentem vízbe.

Mire visszacsoszogtunk a szállásra, már fájt a fejem és elkezdtem köhögni is. Vettem be Advilt meg Ambroxolt is, a kettő úgy kiütött, hogy aludtam vagy 2 órát. Szegény Korni addig szétunta az agyát. A gyerekek nem bóklászhatnak egyedül, nyilvánvalóan…, de nem tudom, Korni gyereknek számít-e, vagy Mariann azért nem aggódna (jobban) miatta (, mint én). Bár egyelőre nem akar egyedül csámborogni, de lehet, eljön az az idő is, mert nem fogom vele bírni a tempót egy héten át. És azt sem akarom, hogy végigunja a hetet.

Kávét sem ittam még; egy nagyon cuki dolgot „találtak ki” – hát… ajánlottak fel Mariannék, bár nem tudom, hány embernek esett le, hogy ez mennyire óriási segítség. Ugyanis nincs kávéautomata, se konyha, hogy tudjunk kávét főzni, úgyhogy beszereztek egy kávékészítő gépet és minden kávés befizetett 1000 Ft-ot, amiből annyi kávét ihatott a hét folyamán, amennyit akart. A gép a recepción állt a pulton, alá kellett dugni egy csészét, megnyomni egy gombot és azt hiszem 2-3 -féle kávét adott (nem tudom, én egyfélét ittam). Ez egy baromira kényelmes megoldás volt és jóval olcsóbb, mintha naponta vettem volna akárhol 2-3 kávét.

A mai napon már nem mentünk messzire, csak a szálló körül sétálgattunk. Viszonylag nagy a telek, de nagy a szálló is, étterme, tálalója van, közösségi terme, kinti padok, asztalok és egy homokos foci- és minden-pálya. Az ételt a szomszédban levő étteremből kapjuk, a Piroska Csárda és Fogadó bejárata úgy néz ki, mint egy mézes csupor. Az étterem előtt pedig áll egy szomorú ökör, ami tulajdonképpen nem tudom, mit szimbolizál.

Mivel vettem országbérletet, Korninak pedig van ingyenes rokiártyája (ami egyébként engem is feljogosít 90%-ra, mint kísérő), úgy gondoltam, bebuszozgatjuk a környéket. Pl. egy köpésre van Tihany, amit 2001-ben láttam utoljára Esztivel, oda mindenképpen el kellene menni. Ezzel együtt kompoznánk is, ami amúgy szintén klassz program. Mivel nem nagyon tudjuk, mikor milyen időjárás lesz, esik-e vagy 50 fok, amikor a hideg Balcsira vágyunk, így még a normális időjárásban le akarok tudni minden extra ötletet; szóval Tihanyt már holnap becélozzuk.

Andri elkezdett nyári munkázni a strandon egy butikban. 9 órát dolgozott ma, holnap 10-et. Egy ruhákat, strandkellékeket, biszbaszokat árusító butikfélében van, pakolászik ki-be, vásárlókkal is foglalkozik és javítgatja a tönkrement dolgokat, hogy el lehessen adni. A tempót bírja, de a hangulatot nehezen.