Még mindig fáj az állam oldalt a fogorvos után...
Megvettem a jegyet Balatonra; vissza 16:49-kor indul, de csak Abonyig megy, ott át kell szállni. 20:10-re ér oda, kb. 21:00 óra körül leszünk otthon. Visszafelé már egyedül utazunk.
Egyébként 10 percre leszünk egy 16-i 5e Ft-os (/jegy) Powerpuff-koncerttől. Nem mintha amúgy Kornit érdekelné, de azért viccelődtünk, hogy majd ő bemegy, én meg megvárom kinn… Szalait.
Andrinak összejött 27 óra hiányzása így év végére. A legtöbb egyébként faktos órákból, amire nem jár, mert minek, úgyse fog bioszból felvételizni, se magyarból emelt szintűzni, vagy tesiből, ami nem izgatja egyáltalán vagy olyan órákból, ahol „év vége van” címszó alatt filmet néznek. Tökre megértem, attól függően, hogy nem támogatom.
Pár napja voltak a miskolci állatkertben az osztállyal.
Eve Ainsworth: Sebek: Tudom, hogy csak ifjúsági könyv, de nem igazán érzem át a rossz álmok, a vagdosás, a fájdalom súlyosságát, ezért kicsit erőtlen, súlytalan számomra. Bár nem kicsit traumatizált a család (aki amúgy képtelen kilépni az ördögi körből – szóval anyuka alkoholista apával hozzámegy egy kocsmároshoz? Télleg…?!), de valahogy annak sincs tétje.
Nekem nem volt hihető a nagypapa-kapcsolat; bármennyire szeretünk valakit, az alkoholizmus nem éli túl a szeretetet, főleg egy gyerekét.
Kicsit úgy érzem, fogalma se volt az írónak, miről ír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése