Andri volt a diákportás a suliban. Pár éve, amikor még nem jártak oda, valami papírt le kellett adnom; bementem és egy kisportás segített, elkísért a titkárságig. Igazából ment előttem, én meg rohantam utána folyosókon át és lépcsőkön le-föl. Erre a korábbi élményre alapozva mondtam neki, hogy: - Azért arra figyelj már holnap, hogy ha egy szívbeteg szülő akar elmenni a tanárikhoz, ne rohanj előtte, mint egy idióta és szalajtsad magad után! - Sok esélyt látok rá. - Ő se látott… Végül tényleg nem jött szívbeteg szülő (se) és bár Tomikával lett volna, neki begyulladt a szeme, így nem ment iskolába, ezért egyedül (vagyis a portás bácsival) volt lenn. Halálra unta magát...
Munkatárssal mentem hazafelé az ózdi buszon; valahol az úton felült mögénk egy részeg fazon, és kb. amikor elindult a busz, alánk hányt. Mint akit puskából lőttek ki, ugrottunk fel az ülésről és beszorultunk a hátsó ajtóhoz undorodva, morogva és kínunkban röhögve. Mondtam, hogy én leszállok, nem fogok ezen a buszon utazni, megvárom a következőt. Mikor egy sárga csík is elkezdett folyni a padlón, a sofőr, aki addig sasolt a tükörből hátra, megállt a Bartakovics úti megállóban és leszállította az illetőt. Bár a sofőr, szegény elkezdett takarítani, mi mégis leszálltunk és lesétáltunk a Széchenyi útra a helyi járathoz, ami elvitt a Tescoig, ott szedett fel András.
András ásott, aztán két hétig annyira fájt a lába, hogy meg se tudott mozdulni. Elmondása szerint már elmúlt, most palántázik, ültet meg füvet nyír. Éppen kinn nyírta a nagy réten, felmentem én is valameddig fotózni a két nagy fát. Egy vadcseresznye- és egy vadkörtefa nő egymás tövéről a telekhatáron, mindkettő most virágzik – elképesztően csodásak!
Ez a gyönyörű színskála: felül sötétzöld, középen világos zöld a másféle fa, alul pedig fehér a virágzó bokrok, kisfák:
De ha már színekben tobzódom: most, hogy újra kocsival járunk reggelente, imádom az utat is Mónos és Szarvaskő között! Az erdő felől kel fel a nap, a dombok alja még félhomályban sötétzöldes fekete, a tetejére meg rávilágít a nap, az sárgászöld. Azt nem sikerült lefényképezni, de nem is hiszem, hogy visszaadná egy kép (legalábbis, amit én csinálok), mert egyfajta folyamat az egész: a nap felkelése és a haladás az úton –, a kettő kombinációja adja a különleges színhatásokat.
Andri zenéit hallgatgatva találtam megint egy nagyon érdekes kis dalt. Ez a háromtagú PP egyik tagjának egy dala, aminek a zenéjét egyébként egy másik PP-tag írta. Szalai viszont magyar szöveggel (nem is akármilyennel) és érdekes klippel interpretálja és így egészen különleges..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése