Baleset volt valahol Mónosbél után (megint), Korni a buszról írt, ami így vesztegelt egy ideig az úton, aztán visszatolatott, Korni szerint 3-4 km-t, teljesen Mónosig. Aztán Bekölce felé kanyarodtak, onnan Mikófalva, Egercsehi és Eger. Nem semmi út lehetett, a visszatolatást megnéztem volna...
Nekem viszont nem állt meg valamelyik reggel a busz, így egy későbbivel kellett bemennem, aztán átszállni egy helyi járatra és besétálni a Deák útról. 30 perc késés. Szerencsére nem kellett ledolgoznom, de eléggé bosszantó, hogy Mónosbélen már nem férek fel a buszra, annyira teli van –, úgy, hogy 10 perc múlva jön a következő, ami viszont nem megy ki a vasútállomásig, de odáig csak én megyek… És persze senki sem száll le miattam…, én vagyok az, aki leszáll, hogy más felférjen; legalábbis valamelyik nap ez történt. Felszálltam Egerben a pesti buszra, ami szerencsére megállt Szarvaskőn leszólni a néninek, hogy nem fér fel –, mert amúgy ezt se teszik meg a sofőrök, simán elmennek szó nélkül és rágjad a kefét, hogy tényleg nem férsz már fel vagy csak nem vett észre a sofőr – mondjuk, a lényegen nem változtat. Én középen ültem és véletlenül meghallottam, amit a néni és a sofőr beszél és előrekiabáltam, hogy én átadom a helyem. Mert persze a sofőr nem kérdezte meg, valaki leszállna-e, hogy a néninek ne kelljen 2 órát várnia a következőre, pedig talán akkor is leszállt volna valaki, ha én nem vagyok ott. Szóval leszálltam, durván 10 perc múlva jött a következő, ami hazavitt. Nem haltam bele és a néni is haza tudott menni.
Csirkecombot akartam zabárolni, valami tejszínes szósszal, de farrészes vackot tudtam csak venni és valami tárkonyos tejszínes szószt kotyvasztottam hozzá tésztával.
Találtam egy csomó videót a Suicideboys-koncertről; van egy kedvenc részem is: volt egy direkt pogozó rész a repertoárban, de előtte az énekes kétszer is (!) elmondta, hogy „most egymásnak fog menni két falnyi embertömeg és ha látsz valakit elesni, állj meg és segíts neki felkelni. OKÉÉÉ?” Ebben a videóban mondja a 37:33-nél.
Korni meg Laura - végre közös képek!
Erich Kästner: A repülő osztály (Das fliegende Klassenzimmer): Az első bekezdésben még imádtam ezt a történetet, aztán eléggé elkezdtem unni nagyon. Ez, ahogy mások is utaltak már rá, a svéd Pál utcai fiúk, csak itt nem hal meg senki, csak majdnem.
Nekem kicsit furcsa volt, hogy nem kaptunk egy komplett konfliktus-kifejtő regényt, hanem volt egy balhé, azt megoldották, utána jött egy másik, pipa, aztán a következő…, így is kerek volt a történet amúgy, csak nem erre vártam. És az sem tetszett, hogy a fejezetcím elmondta kb. magát a fejezetet is…
Egyébként viszont nem volt rossz olvasás, kuncogtam is néha rajta. Túlpörgött csincsilla-gyerekek annyira nem hiszem, hogy élveznék, de ifjúsági klasszikusként egész jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése