A gyerek egyik fele Egerben „locsolkodott” a haverjaival a „crush”-nál, a másik itthon VR-ozott és mászkált. Én olvastam, főztem, meg... verset írtam.
Csináltam rakott karfiolt, de nem volt itthon tejföl, így valami tejszínes-tojásos szutymót öntöttem rá. Féltem, hogy kibugyog sülés közben a tálból (mert miért is lenne megfelelő tálam), úgyhogy levertem egy hisztit miatta, de nem folyt ki végül, sőt, még egészen ehető is lett.
A vers az nyilván locsolóvers, szokásosan Viharsarki Kattintós-mintára:
Zöld erdőben jártam,
Megfájdult a hátam,
Elfogyott a Jäger,
Meglocsollak jéggel.
***
Zöld erdőben sétáltam,
Bevallom, hogy szétáztam,
Vízbe estem seggel,
Ne locsolj meg, nem kell.
***
András változata, miután elültetett 6 fát: 3 meggyet (debreceni bőtermő) és 3 körtét (vilmoskörte). Remélhetőleg a kutya nem töri le ezt is.
Kis kertemben jártam,
Hat gödröt kiástam.
Megázott a bajszom,
Húsvétkor meg alszom.
Mala Kacenberg: Mala és a remény macskája: Túl azon, hogy azt gondolom, minden emberiség elleni bűntettről szóló összes könyvet el kellene olvasni – és minél durvább, annál inkább –, én magam szó szerint képtelen vagyok rá. Kovaxka szinte minden zsidósággal kapcsolatos kihívásán részt veszek, de mindig napokig agyalok rajta, hogy melyik az a könyv, amelyik nem nyomorít meg lelkileg. A Schindler listája című film után hetekig nem tudtam aludni, mai napig eszembe jut egy-két képkocka és összeszorul a torkom. Szóval nagyon puding vagyok…, nem bírom a nehéz témákat. De a fülszöveg alapján úgy gondoltam, ez a cicás történet kellően könnyed lesz. Jól gondoltam…
Volt, ami nem tetszett benne: a kicsit idegesítő stílus (vagy fordítás?) és valahogy nem tudtam követni (és kompatibilizálni) a macska útját a kislányéval (volt, hogy a cica eltűnt, aztán felbukkant megint, több száz kilométerrel arrébb valahogy). De tetszett maga a történet, tetszett a főszereplő kislány, aki mindig okosan kivágta magát a legdurvább helyzetből is.
Az író nem volt álszent; magát mentette, nem foglalkozott soha mással, csalt, hazudott, akár a halálba is küldte volna gyerektársát, hogy ő életben maradjon, és miközben tiszta szívvel és őszintén hitt és bízott abban, hogy az Isten vigyáz az életére, többek között az általa küldött angyal, vagyis a macska közreműködésével, tiszta szívvel és őszintén kívánta a németek (és néha a lengyelek) halálát és szenvedését. Életben maradt, mert elképesztően leleményes, bátor, okos és ravasz volt, valamint, mert soha nem bízott senkiben, az utolsó pillanatig. Egy kicsit a végére, ahogy én láttam, el is idegenedett…, bár azt írta, tiszta szívből szeretett embereket, valahogy én mégis érzek benne kis távolságtartást. A férjéről, a gyerekeiről pl. alig ír, pedig azt hittem, nekik is nagy szerepük lesz a történetben. Bár ők már az „új életének” a részei, és arról nem sokat ír.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik lightos holokauszt-történetet keresnek, de nagyon ne éljék bele magukat a macskásságba, mert ez nem a tipikus „macskás könyv”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése