Az óriásfésűk után ma kartonokkal legóztunk. 6 kartont kellett összekapcsolni egymással, így lettek kis rekeszek – igazából „rekesztésnek” hívják a normális dolgozók, csak én hívom „fonásnak”, természetesen soha nem tudja senki, miről beszélek, de még az se, aki nem először hallja.
Tegnap naptárlapokat válogattam: kitettek elém 12 kupac papírt (a hónapok naptárlapja) és egyenként kellett leszedni, kupacba rakni (amit majd összespiráloznak naptárrá), papírt közéjük (hogy elkülönüljenek). Monoton, unalmas munka, de figyelni kell, mert ha félrenyúlsz, mehet a kukába az egész. Egy bácsival ültem egy asztalnál, még sose beszéltem vele. Mesélt a doktorgyerekeiről, meg a mérnökről, meg a könyvelőről – állítólag mindhárom a Szilágyiban végzett.
Jelenleg két sérülésem van a dobozgyárból; az egyik: elvágtam a kezem papírral és begyulladt, a másik: a dupló-ragasztócsík a körmöm alá vágott és az is begyulladt. Ezeket jelenteni kellene, mint munkahelyi balesetet –, ehhez is van rémtörténet, természetesen, hogy valakinek le kellett vágni a karját egy begyulladt papírvágás miatt –, de őszintén, ki foglalkozik vele…?
A gerincem is fáj az üléstől és persze a kényelmetlen ágyunktól, de az eddig is volt és ennyire nem fájt tőle; egyszer olvastam a neten, hogy ha fáj a gerinc, akkor „meg kell próbálni elérni a plafont”, így elvileg minden izom nyújtódik: derék, hát, kar, nyak. Egyébként nem egyszerű gyakorlat, totál kifáraszt, ha jól csinálom.
Kirabolták az utolsó mónosbélre menő buszt, amin Korni is fenn ült. Az történt, hogy megállt a Bartakovics úti megállóban, hogy felvegyen valakit, aki felment, kért egy jegyet és míg a sofőr a visszajárót kaparászta, belemarkolt a kasszába és elrohant. Fél órát ácsorogtak a megállóban, mire jött a rendőr és kikérdezte az 5 szerencsétlen utast, aki félálomban nem látott semmit.
András elkezdte a kertrendezést, kiszedte a hatalmas mogyoróbokrot, elkezdte az ásást.
Andri beteg, köhög, fullad, főleg éjjel, mikor vízszintesben fekszik, tele van az arca, a torka váladékkal. Azon kívül, hogy benyeli a gyógyszert, amúgy semmire nem lehet rávenni: inhalálni, forró teát vedelve bebugyolálva feküdni, sőt, félmeztelenül rohangál, a papírvékony fürdőköpenyben és persze minden éjjel Egerben lóg Eszterékkel.
De legalább vannak jó beszólásai:
„Hol van a macskaszőrnyaló?” (ruhatisztító-henger); „...ünnepeltük a megemlékezést.”
Móricz Zsigmond: Úri muri: A kor, amiben nem akarnál élni. A hely, ahol nem akarnál élni. Ebbe a korba és helybe zárva néhány jobb sorsra érdemes és néhány pokolravaló.
Mindenki megtehet bármit. Átverhet, megalázhat, megcsalhat, megölhet, sírhat disznóért, bánthat embert, semminek sincs tétje. De mi lesz ennek a vége, gyerekek….? Csakis pusztulás. Lesik az állatot, a termést, a szolgákat, vedelik a bort meg a pálinkát, hülyeségeket beszélnek (amitől azt gondolják, okosok) és keresik kit és hol szívathatnak meg.
Kicsit sem sajnáltam Zoltánt, megérdemelte.
storytime: Amióta megtanultam írni meg olvasni, imádok írni meg olvasni. De ezen kívül semmit. Gyerekkoromban utáltam a magyaron kívül minden tantárgyat, matekból minden év végén úgy rugdostak át, a földrajzot, történelmet kifejezetten gyűlöltem…, de a többit is. Mivel magyaron kívül mindenből gyenge közepes vagy még rosszabb voltam, így a „rossz tanuló” kategóriába esve kutyát se érdekelte, vajon az irodalom- és nyelvtan-szeretetemmel, az íráskészségemmel tudnának-e kezdeni valamit. Valahogy mégis bevakartak gimnáziumba, ahol azt reméltem, lesz egy magyar tanár, aki kibontja a tehetségem. Hát, mondjuk annyit, hogy nem volt. Nagyon-nagyon nem. Olyannyira nem, hogy gimiből angol szakra jelentkeztem (nem vettek fel, angoltanár a 4 év alatt 1 évig volt normális). Azt hiszem, III-ban volt kötelező olvasmány az Úri muri. Nem voltam hajlandó elolvasni, dolgozat közben ültem az asztalnál, nem tudtam írni egy betűt se. Akkora 1-est kaptam a dolgozatra, mint ház. Aztán rájöttem, hogy mégis a magyar az életem, ezért felvetettem magam magyar szakra és főiskolán elolvastam az Úri murit az egyik kedvenc tanáromnak. És imádtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése