A munkahelyen hullakártyákat zacskóztunk a héten, vagyis a halott emberek lábujjára való kis papírokat kellett zacskókba rendeznünk. Szerencsére egyik asztaltárs elpoénkodta, elvihorászta az egészet, szóval a végén már sírva röhögtem. Később ragasztottunk… fésűket óriásoknak...?!
Tegnap délelőtt kijött valami nyavalya rajtam, egyik pillanatról a másikra vacakul lettem. 1 órányi alvás-szerű takarók tetején fetrengés és egy ibrik kávé után viszont jobban lettem. Valószínűleg kijött rajtam az egész heti fáradtság; nem a 4 óra munka, hanem, hogy minden reggel hajnali 3-kor kelek és azon agyalok, hogy könnyíthetném meg a beutazást. Márciusban 10-től 14-ig dolgozom, még mindig a megfelelő buszt keresem. Mentem már olyannal, ami a Deák úton tett le és volt időm besétálni és inni egy kávét, volt olyan, ami a Deákon tett le, de rohanni kellett, hogy beérjek és most kipróbáltam azt, amelyik a vasútállomásnál tett le és csak át kell sétálni a síneken, ez viszont Mónosbélben már fullteli van, szóval ez sem a legjobb.
Ma 5:30-kor András átment Bélapátfalvára Andriért, aki elaludt a hazafelé-buszon, aztán átgurultunk Egerbe is. Ott megint furán voltam, elmentünk kajálni a plázába, de nem kívántam semmit, a plázától a Tesco-ig elaludtam a kocsiban, ott aztán bevergődtem mégis, bár András mondta, hogy maradjak a kocsiban.
Megint baleset volt Mónosbélben, most két autó vakkant össze a buszvárónál. A buszvárót is letarolták, mentő jött.
Babaduma Kornival: régi vágya / terve, hogy 18 évesen jelentkezik majd a Bátor táborba cimbinek. András elkezdte oltogatni: - De cimbiknek barátságos emberek szoktak menni. Mire Korni: - Oszt honnan tudod, hogy nem leszek addigra barátságos?
A Süssünk együtt!-kihívás márciusi feladata kalács volt. Azt néha még én is meg tudom csinálni, de most ki akartam próbálni, tudok-e kalácsot sütni „rendesen”, nem formába gyömöszölve. A lapos tepsiben (nem tortaformában) való sütés számomra mindig mumus volt, ugyanis sosem tudtam úgy megkeleszteni a tésztát, hogy ne folyjon el, ne legyen lapos. Most sem..., de határeset, nem lett annyira palacsinta, mint vártam. A recept Gábor a házi pék Húsvéti Citromos Foszlós Kalácsa, négyes fonás, amivel rendesen megszenvedtem. Kinézetre olyan kalácsos, ízre perfect.
Az állatok még mindig benn alszanak; a cicának szerintem szüksége is van rá, de Sunny rettenetesen unja. Amint kialudta magát, nyüszít kifelé vagy addig bóklászol valakinek az arcába, míg az ki nem zavarja. Egy ilyen chillezős alkalommal pillantottam véletlenül feléjük és szétröhögtem magam azon, amit láttam. Fényképet nem sikerült csinálni róla, de ezen a képen a macska lába a kutya nyakában van...
Itt meg lecsúszott a feje:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése