Reggel Andrival mentem Pestre a Gokiba.
Már az első pillanatban rosszul kezdődött. Pár napja vettem könyveket egy Molyos lánytól és egy Molyos pasitól úgy, hogy Pesten veszem át, más helyen és más időben. A lány rám írt, hogy programja lett a megbeszélt időben, úgyhogy odajönne a Stadionokhoz és elhozná a könyvet. Gondoltam, hogy akkor a másik, 300 Ft-os könyvért nem megyek ki két vonaljeggyel az Örs vezérre, írtam a fiúnak, hogy be tudna-e jönni az én útvonalamra. Tegnap nem válaszolt, így reggel írtam, hogy hívjon, ha tud jönni, ha nem, akkor odamegyek. Érdekes mód azonnal tudott válaszolni (tegnap is fenn volt, de szart válaszolni az üzenetemre), írta, hogy elfelejtette, de javasolt egy másik helyet, ahol dupla annyiért megvehetem. Köszi, bazdmeg.
Pesten összefutottam a Molyos lánnyal, pár perc alatt cseréltünk pénzt könyvre, aztán vettünk méregdrága kaját a Fornettiben.
Átkóvályogtunk a Gokihoz metróval és villamossal. Elvileg nyárra kész lesz a Nagyvárad téri metróállomás, állítólag korszerű, akadálymentesített lesz, de igazából sokkal kényelmesebb ez az átszállós módszer, még ha drágább is.
A kórházban a bejárat megváltozott, megnyitották a hátsó bejáratot is (fogalmam sincs, honnan nyílik), a Haller úti ajtóhoz a befekvők mennek. A másik a büfé mellett van. Bejelentkeztünk, mentünk volna a hatalmas betűkkel kiírt RUHATÁR-ba, de nem volt ruhatár, így cipelhettük egész nap a kabátokat.
Első utunk az EKG-ba vezetett, viszonylag gyorsan lezavarták. Még előtte jött egy fickó, hogy elvigyen járástesztre, de megbeszéltük, hogy EKG után lemegyünk. Mire leértünk, a másik beteg a végét járta…, mármint a hatperces végét. A doki viszont szó szerint a végét járta, szegény, annyira szét volt esve, hogy nekem kellett beirkálni az adatokat a lapra, remegett a keze. Mondta, hogy szerinte leesett a vércukra, mert nagyon vacakul van, de ezt még megcsinálja. Végigszaladtam a hatpercest, megint beírtuk az adatokat, aztán zavartam enni szegényt. Mi is lementünk a büfébe. Egy hatalmas (és rohadt drága…, elszomorítónak tartom, hogy ennyire mocskosdrágán árulnak mindent a kórház területén, mintha nyaralni mennénk oda) linzert ettem meg egy egész finom kávét, Andri a maradék pogit.
Utána felmentünk a 3-ra és leültünk várni. Épphogy letettem a paripapopóm, mikor behívtak vérvételre, de helyette jött egy doki és leultrahangozott. Konkrétan majd kitörte a bordáimat és még utána merte mondani, hogy le kéne fogynom. Oké, mondd meg, hogy! Ő se volt a helyzet magaslatán, mert miután letöröltem magamról a taknyot, visszafektetett, hogy elfelejtett megnézni valamit. Csodálatos! Egyébként az asszisztenssel szóba került a járástesztes srác is, mondtam, hogy durván szét volt esve, de becsülettel végigcsinálta…, mondta, hogy majd visz neki holnap valamit.
A vérvétel elmaradt, ultrahang után kiültettek, de még le se ültem, mikor visszahívtak. Nem vittem semmit, azt hittem, vérvétel lesz, de kiderült, hogy az orvoshoz hívnak, szóval visszamentem a pakkomért. Az egri CT-ről azt mondta, teljesen fölösleges volt. Meghallgatott (megkérdezte, hogy hurutja van…? 10 éve, de mindegy…), megnyomogatott, megnézte a lábam, mondtam, hogy szokott fájni, nem mondott rá semmit. Írt gyógyszert a felhőbe, útiköltségpapírt, zárójelentést, július végére hívott vissza és végeztünk. Éppen elmúlt 13 óra.
Mivel a Molyos fickóra nem kellett várnom 17 óráig (így már szerencsére), mentünk haza. A mónosbéli buszra majdnem 1 órát várni kellett, megint vettünk kaját a Formettiből és vártunk. Aztán vettem buszjegyet az ablakban, így sokkal egyszerűbb utazni és nagyobb esély van, hogy marad még dupla ülőhely.
Hazáig a farkasos könyvet olvastam, több, mint 100 oldalt sikerült haladnom. Imádom!
Korni nem javul, még mindig megy a hasa és fáj. Csináltam neki apalevest, de elég vacak lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése