2023. január 23.

Tegnap hajnalban Korni beteg lett, megy a hasa. Főztem neki teát, próbált kekszet rágcsálni, de nem sokat ért. Ma délutánra kicsit jobban volt, bement edzésre, de mielőtt elkezdődött volna, hazajött, olyan vacakul volt.

Miközben Sunny idebenn kereste a helyét, én meg messziről megláttam a bundáján egy kullancsot. Mire odaértem, eltűnt. Égre-földre kerestem, áttúrtam a bundáját, aztán a macskáét is, a nadrágom kiráztam, a parkettát kockánként átvizsgáltam, de nem lett meg.

Halványkék szemek (Pale blue eyes): Ez egy elég semmilyen film nagyonis valamilyen színészekkel – legalábbis Christian Bale és Dudley zseniális volt. Mondjuk, szerintem ez a Poe-zás fölösleges volt, Poe-zás nélkül is lehetett volna egy különleges ember Poe, főleg, ha Harry Melling játssza.

A hangulat elég nyomasztó volt és akkorát nem ütött a végső vég sem – az első vég kicsit sem, sőt, kit érdekel, igazából.

Szegény Gillian Anderson, én nem tudom, tényleg, mi lett ezzel a nővel. Szerinte ez így rendben van, ez a „szerep”, amit kitalált magának? Áthozta a karaktert A koronából, de nekem már ott se tetszett. Mondjuk, annyira nagy szerepe nem volt, mint sugallták a szereposztásban.

Bale és Dudley nélkül nulla lenne ez a film, velük egyszer egészen jó. Főleg, ha az egyik a kedvenc színészed…

A hópárduc felsége: A könyvet a Harmat kiadó adta ki, ezért ne nagyon várjunk tőle sok mindent a hegymászásról vagy Erőss Zsoltról. Ez a könyv nem róla szól. Még csak nem is Hildáról.

Ez a könyv Istenről szól.

Arról, hogy egy lány, aki egész életét egy Istennel való szoros kapcsolatban éli le, összejön egy fickóval, aki…, hát, mondjuk ki: egész életét öngyilkos túrákkal éli le.

Nagyon különleges volt látni Hilda viszonyát a helyzethez: Zsolthoz, mint hegyi vezetőhöz, mint férjhez, mint apához –, a keresztény hitvallása alapján vezetőnek látta őt minden helyzetben. A hegymászáshoz, mint életveszélyes sporthoz, a halálhoz és az újrakezdéshez. Rengeteg nagyon hasznos – főleg keresztények számára – gondolat van a könyvben pl. a pszichológusokról vagy a gyászról. Vagy arról, hogy attól, hogy nő vagy és anya, attól még nem csak feleség vagy és anya. Még keresztényként se. Örültem, hogy nem állítja olyan piedesztálra Zsoltot, amilyenre ő maga sosem tette magát.

Az interjú-forma nekem kicsit nehezítette az olvasást, de örülök, hogy elolvastam.

Ui.: A magyar egészségügy örökös helyzetére rámutatva: mindegy, ki vagy, országos hírű celeb vagy Rozi a tanyáról, a kórházban, főleg a szülészeten meg fognak alázni... Ha különszobát kap(nál) a férjed miatt, azért néznek le, ha nincs veled senki és azt hiszik, nincs is apa, azért… szánalmas, de igaz. Nem az első könyvben futok ebbe bele.
A könyvből készült film is, Magasságok és mélységek címmel; ez itt a filmes borító és ezek a színészek, pl. Trill Zsolt...