Miután már hetek óta arra ébredek, hogy szétmegy a fejem, bejelentkeztem a háziorvoshoz, hogy mondjon valami okosat vagy küldjön be valahová, ahol mondanak valami okosat.
Délután volt orvos, így még volt idő egy családi Mekire. Valami extra szendvicset ettem, nagy dög volt, nem rossz, de szétesett a kezemben és annyira nem volt finom, mint amennyire drága volt. Nyilván. Kaja után én maradtam a Mekiben, a family meg átment a H&M-be ruhákat venni. Andri vett egy még méretre is pontosan ugyanolyan pólót, mint András, Korni pedig két haspólót és egy csini mackót.
A Mekiből átvittek a dokihoz. Örültem, hogy helyettesítik az orvosom, gondoltam, nála csak jobb lehet…, hát eléggé pofára estem. 1 órát vártam, mire bejutottam és nem mondott semmit a doki. Meg se vizsgált, csak felmondta a szóbelit fejfájástanból („ha a nyaknál fáj, hátul, az magas vérnyomásra utal, ha oldalt, migrén, ha a tetején vagy elöl, szemprobléma”). A véreredmények miatt elküldött vasas vérvételre, meg azt mondta, szerinte a szememmel van gond, takarodjak el szemészhez. És mivel a kórházban lehetetlenség bejutni, menjek optikába. Mondjuk, azt nem értem, hogy ha a szememmel van baj, akkor miért éjjel 4-kor kelek arra, hogy szétreped az agyam, és miért nem fáj soha, amikor 24 órában a laptopot bámulom. Mondjuk, azt már tudom egy ideje, hogy új szemüveg kell a régi helyett, szóval azt muszáj lenne intéznem hamarost.
Eme very hasznos tanácsadás után átsétáltam a kórházba, bejelentkeztem tüdőnénihez, hogy megbeszéljük az CT-eredményt, közben András és Korni bevásárolt szilveszterre. Tervek szerint Andri megy Baktára valami házibuliba, Korni meg Laurával akar lenni Mónosbélben, csak mászkálgatni kinn a faluban (illetve ücsörögni a buszváróban leginkább). Eleinte nem nagyon akartam, hogy itt lófráljanak hajnal 2-kor, de András azt mondta, miért ne… Mi ketten nyilván semmit se fogunk csinálni, alvás éjfél előtt vagy olvasás/játék 1-ig és közben megy a tévé.
Itthon, kipakolás közben első dolgunk volt közösen leverni egy üveg babapezsgőt. Én pakoltam az asztal egyik oldaláról a több zacskó tésztát, ő meg a másik oldalról a szilveszteri cuccokat és odagyűrte a tészták mellé az üveget. Én meg beleakadtam. Ő meg takarított. Kb. lassított felvételben láttam, ahogy szétrobbant az üveg, de nem tudtam megállítani, pedig utánaugrottam.
Vacsorára sütöttem Serpenyős lángost grillsütőben. Az egyiket sonkával, a másikat kolbásszal, mindkettőt bőven sajttal töltöttem meg, majd a grillben pár perc alatt megsütöttem. Én sok tejföllel ettem. András is imádta és a kölyköknek is bejött. Egyébként egyszerűbb, sőt, finomabb, mint a lángos, és ami a legjobb: nem olajos és nem csinál bűzt.
J. K. Rowling: A karácsonyi malac: Bár az utóbbi időben Rowling neve összekeveredett a „szörnyű” (tényleg az) Legendás lények filmekkel, azért senki nem tagadhatja, hogy a Harry Potter-sorozat mestermunka a maga nemében. Egy kihívásra olvastam el ezt a meseregényét, és azt kell mondjam…, ez is az.
Rowling ugyanis vesz egy látszólag klisés történetet és olyan dolgokat kerekít ki belőle, amitől tátva marad a szád, ráadásul mindezt csodálatosan interpretálva.
A regény „valóság-része” egy éppen alakuló mozaik család egy hétéves kisfiú, Jack szemével, aki nem csak elveszíti a családja egyik felét, de kap egy fél másikat. A kisfiú családfelének leválása viszonylag simán megy, a kapott családé (egy idősebb kislány, Holly) nagyon nem.
Erre – szerintem – abszolút reflektál a régi plüssmalacka, Püsmac elvesztése és az új, „szinte teljesen ugyanolyan, de mégsem” plüssmalac érkezése. Egy varázslatos éjszakán kell Jacknek megtalálnia az elveszett plüssmalacot az új malac segítségével, aki látszólag kelletlenül viszi végig Jacket a folyamaton, majd a végén „rendesen pofára ejti”. Imádtam ezt a párhuzamot! Ahogy Jack elveszti Püsmacot, a szülőket, a jól ismert biztonságot, szeretetet, majd lassan kapcsolódni kezd Kalachoz és megtalálja végül benne is a biztonságot és a szeretetet – ahogy egy idő után valószínűleg az új apában is megtalálja majd. És Püsmac, az édesapa, aki megtalálja a helyét a világban (legalábbis a gyereknek ezt kell gondolnia), Kalac pedig az új apuka, aki feláldozza magát a szeretet oltárán és a gyereknek kell megmentenie onnan a szeretetével és a bizalom ajándékával. Valami elképesztően összetett és átgondolt üzenet, zseniális!
Az már csak hab a tortán, hogy ezen felül még szóba kerül a természetvédelem, az, hogy ne vegyél meg minden szart, az, hogy ragaszkodj a szeretett tárgyakhoz, az elvesztett érzelmek szigete és maga a Zabáló és a mindezek mögötti ezermillió mondanivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése