Reggel Andri vacakul volt – már nagyon érett…, itthon maradt. Én busszal mentem dolgozni. Hajtogatás helyett ma ragasztottam – illetve próbáltam, de ah… Egy kartonlapra kellett fehér papírt ragasztani, aztán a másik oldalára egy másikat is –, ez az állónaptár háta lesz. Az első ragasztás még ment is nagyjából, de a hátuljára nehéz volt feltapasztani a papírt. A kezembe adták full ragasztósan, be kellett fixálni, hogy nagyjából egyforma távolság legyen a karton 4 széle között, tehát kb. középen legyen és rányomni, majd egy műanyag késsel lenyomkodni, hogy ne legyen levegős és leragadjon. Én az első 4-nél kínlódtam, sosem tudtam egyenesre és a széle nem akart odatapadni, rá kellett volna ülni, erősen nyomni…, nekem minden van, de erőm az nem sok. Mindenesetre annyira nem volt borzasztó, szerintem, ahol rés volt, próbáltam korrigálni. De mellettem ült egy „segítőkész” nő, aki mutogatta, hogy kellene elvégezni ezt a bonyolult munkát, a végén pedig szabályszerűen kivette a kezemből, miközben folyamatosan azt hajtotta, hogy szóljak a kisfőnöknek, hogy én ezt nem tudom csinálni. Biztos, nem rosszindulatból csinálta, de adott egy akkora tockost az önbizalmamnak, hogy végül valóban felálltam és ott hagytam. Utólag hülye voltam, mert maradni kellett volna, kiiktatni a szöveget és csinálni ahogy tudom; kidobják, ami nem tetszik, ki nem szarja le…? Egyébként az egész nem érdekes; pont ezért vállaltam el ezt a munkát, mert itt lehet ilyet: ha valami nem megy, akkor nem kell csinálni, kapsz mást. De ez most nagyon lehúzott.
Ehelyett a helyemen dögre untuk magunkat; annyira nem volt semmit csinálni, hogy mondták, hogy „csináljatok, amit tudtok, vegyetek elő könyvet” – amúgy 1 ember vett elő könyvet.
Munka után 14 óráig vártam Andrásra. Andrinak nézegetünk telefont névnapjára –, vagy inkább azért, mert nincs neki, de nem nagyon találunk olyat, amilyet szeretne.
Ha már a plázában jártunk, bementem a megrendelt könyvekért. Ezek az utolsó rendelések a tavaly karácsonyi ajándékkártyáról. Vettem 4 db (nahát!) 3+1-es akciós könyvet és a 3. Így szerettek ők-et 7.600 Ft-ért és biztos voltam benne, hogy nem kell ráfizetnem, de valahogy mégis 5 Ft-tal túlszaladt az összeg. Természetesen (?) az eladó nem nézte el azt az 5 Ft hiányt, nálam pont nem volt egy fillér se, ezért a mögöttem állóktól kellett kunyerálnom. Az egyik kis aranyos lány adott is 5 Ft-ot. Szánalmas is lehetett volna a helyzet, de olyan cuki volt, hogy végül vicces lett. De akkor se értem… A könyvek egyébként csodálatosak, kivéve az 1984-et, ami valami új fordítás, nem az eredeti…, és még ronda is.
Felhívtam az egri fogszabályzós dokit, hogy szedje le a breket maradékát. Februárra kaptam időpontot, 25e Ft lesz. Persze nem csak lekapkodja a gyöngyöket, hanem letisztítja a helyét is, szóval mondhatjuk, hogy egy mini fogkőleszedés is jár vele.
Megkaptam az első fizetésem. Mondjuk, nem életem legelső fizetése, de sok-sok-sok idő után az első.
Amióta dolgozom, lefogytam 1 kg-ot, vagyis már csak 99 kg vagyok. Átléptem a lélektani határt.
Novemberben tettem fel egy „új” (számomra új) Stu33-dalt. De még akkor találtam egy másikat is. Ez már idei, augusztusi feltöltés. A minőség hasonlóan jó, imádom a háttérben üvöltözést és a dalvégi agyelszállást –, ez az, amiért mindig is szerettem Stu-t. A grafika is zseniálisan ötletes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése