2022. december 2.

Tegnap előléptettek. Kimentem egy géphez „ujjazni”. Van ugye a falinaptár, aminek az akasztóját egy U-alakú lyukba teszik, ezt a lyukat nyomogattam. Be kellett illeszteni a papírlapokat a munkasztal széléhez, egyenesre igazgatni, lenyomni egy lyukasztógépet, aztán a lapokat félretenni, kisöpörni a konfettit a gépből és folyt.köv. Ebből hogy lett „ujjazás”, azt nem tudom… Fél óra múlva kitört a hátam, de élveztem.

Ma viszont mélypont volt. Kokárdákat próbáltunk kis zacskókba csomagolni tízesével. Csúszott-mászott összevissza, szóval leginkább csak ültem fölötte és vakaróztam, nem csináltam rendesen, mert nem állt meg a kezemben. Ha szétcsúszott, visszaigazgattam, mire letettem, megint szétcsúszott… Egész nap úgy fájt az oldalam, majd megszakadtam.

14-kor András átvitt a buszváróba. Felcsörgettem Kornit, hogy ha végzett, lógjunk együtt; nem nagyon akart, de végül mégis jött. Vettünk bérleteket, aztán lesétáltunk a Lipótiba. Épp az orrunk előtt vették ki a mogyorós kroaszont, a kifli is friss volt, nyilvánvalóan. Korni teát kért meg még egy muffint is, azt mondta, mindkettő finom volt. Nekem a kávé vacak: a hosszú kávé sok tejjel, basszus, nem fér bele egy kis csészébe…, ezt miért nem tudja felfogni senki?!

15 óra körül átmentünk a gyógyszertárba. Vettem 100-as felnőttvitamint, elvileg van benne szelén (gyanítom, a többiben is, csak nem emlékszem). 16-kor András felszedett, de csak engem, Korni benn maradt Laurával. 21 óra körül jött haza. Andri 23-kor.

Kokárdahajtogatás közben azon ment a vita, hogy áll helyesen a kokárda. Egyébként egyszerű, szerintem: magad elé veszed a magyar zászlót és kettéhajtod, így nem lesz olasz zászló belőle. Amúgy meg már Szendrey Júlia se tudta, ő is összevissza varrta.

Korni ma bemutatót tartott a cheer-es tudásából. Nyújtás nélkül persze… Leül, tekereg, próbál hátra hajolni, közben nyög, nyökög, sóhajtozik. Anya reagál: - Hát, ezt Manyi mama is meg tudja csinálni.

Sütöttem csíkos kiflit, de most fordítva, a barna tészta volt kívül. Sokkal szebb így!