Sikerült beszélnem az Agria Humános (most már rendes) ügyintézővel. Beírt jövő hétre interjúra és mondta, hogy rá következő héten lesz egy üzemorvosi vizsgálat és a kettő alapján mondanak majd valamit. Szerinte legkésőbb a november 7-i héten már dolgozhatok. Félek, hogy túlmisztifikálom ezt a rokimunkát és pofára csapódok egy hatalmasat.
Bár, miután jóval többe került a tető, mint amire számítottunk és nem maradt pénzünk idén a fűtésre, azért András megrendelte a radiátorokat és a kazánt. Két adagban, hatalmas raklapokkal érkezett, békán ( = kézi raklapemelő) gyömöszölték be a garázsba a futárok, aztán András (az izmos) Andrival hordta be a leendő helyükre. Természetesen vettünk hozzá békát is, mert anélkül megszakadtak volna. Pár nap múlva András kifúrogatta és beszerelte a helyükre a radiátorokat. Klasszul néznek ki!
Korni megint operában volt Pesten, az osztállyal. Nyilvánvalóan ezt is imádta, bár sajnos rajta kívül senki, az előtte és a mögötte ülők is zavarták: előtte valami szerelmespár egymásra dőlt, amitől nem látott, mögötte meg rugdosták a széket. De látott (valószínűleg szerepben, de csak futva magyarázta) egy „ismerőst” megint: Ordasi Andrást, akit Tiktokról meg Instáról ismer.
Megint sütöttem kakaós csigát. Most figyeltem a mennyiségre, így pont megtöltötte a tepsit és szép lett!
John Ajvide Lindqvist: Élőhalottak! Hogyan bánjunk velük? (Hanteringen av odöda): Ez a könyv a fülszövege (és az értékelések) alapján nem a klasszikus agyszívó zombis könyv, inkább a halál lelki dolgaira fókuszál és – ami számomra olvashatóvá tette –, a zombik nem gyilkolásztak, csak csendben sétálgattak. - - - Ettől függetlenül a történet 4 napja alatt szinte összeomlik miattuk egy ország. Félelem, tehetetlenség, orvosi kutatások, hogyan éledtek fel és hogyan nem halhatnánk meg mi – tudományosan.
Bár az eleje nyökögős volt, de egyre jobban belefolytam a történetbe és hála az égnek, tényleg nem volt félelmetes.
A történet 3 (és fél) szálon fut, 3 (és fél) szempontból láthatjuk a halottak hozzátartozóinak reakcióit:
David abban a különleges helyzetben van, hogy felesége akkor hal meg, amikor az egész elkezdődik, így elvileg Eva még viszonylag emberibb, mint a többiek. Története számomra unalmas volt, nem nagyon vitte előre a sztorit.
Elvy és unokája Flora volt a kulcsszereplő az eseményekben, végül ők jöttek rá az egész lényegére, telepatikus képességük egészen extra volt –, amíg mindenki képes nem lett rá, ami szerintem fölösleges hülyeség volt.
És végül ott volt Mahler, a lánya Anna és annak a temetőből kilopott kisfia, akik a legbizarrabbak voltak a történetben, nem csak emiatt az alapsztori miatt, hanem az apa és a lánya feszült kapcsolata miatt is. Nagyjából bennük, körülöttük összpontosult az összes horror és gusztustalanság, amit az író belegyömöckölt a könyvbe és a velük történtek a legizgalmasabb részek is.
Tetszett, hogy a halottak feltámadásakor felmerült a bibliai feltámadás is, bár, ha valaki látott belülről Bibliát, annak eléggé egyértelmű lett volna, hogy ez nem az…, de örültem, hogy benne van és annak is, hogy ez ki is derült.
Tetszett a halottak „jelleme”, jó ötlet volt!
A végénél számítottam valami természetfölöttire, de valahogy nem így… Nem tudom, hogy, de kicsit csalódás volt a vége, attól függetlenül, hogy lövésem sincs, milyen vég tetszett volna.
Örülök, hogy elolvastam, komfortzóna-átlépés volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése