Reggel 8-kor mentem munkainterjúra. Furcsa volt. Egy fickó és egy csaj volt benn, valahogy olyan érzésem volt, hogy várnak tőlem valamit, de nem tudtam, mit. Gondolom, mindenki tervekkel, ötletekkel megy oda vagy pedig bármi munkának örül, nekem meg az a célom, hogy ne kelljen tüzelnem egész nap…, nem életbe vágóan fontos, hogy munkát kapjak, így nem is mindegy, mit kell csinálnom. Végül oda jutottunk, hogy a papírüzembe vesznek fel. Csak 4 órában tudnak dolgoztatni, 8-tól 12-ig vagy ömlesztve 7-13-ig úgy, hogy 3 nap munka, 2 szünet. Egyik se a legjobb… Tervben van, hogy elköltöztetik a céget a Szaláról a vasút mellé. Még nem adtam választ, megbeszéljük Andrással, de valószínűleg bevállalom a 8-12-est és meglátjuk. Ha nem tetszik, legfeljebb eljövök.
Amióta megcsináltattuk a tetőt, András a padláson dolgozik: kitakarítja, majd szeretné leszigetelni is. Iszonyat por, mocsok van fenn, ezért vettünk egy Daewoo márkájú ipari porszívót.
Korni és Laura szelfizik az éjszakai Egerben.
Sunny kitekint a ládájából.
Szigeti Kovács Viktor: Először volt az erdő: Molyos fülszövegek és értékelések alapján nagyon rég óta vártam már, hogy SzKV-tól olvassak, és bár kifejezetten a gólyás könyvét vagy a Táltost szerettem volna elolvasni, mivel ez volt benn a könyvtárban, ezt olvastam.
Fú…, hát irtózatos nagy csalódás volt… Izgatottan vetettem bele magam ebbe a cicás történetbe és az eleje tetszett is, nagyjából a 38. oldalig. Onnantól lejtmenet, ami az első rész fő konfliktusában csúcsosodik: fél könyvön át előkészíti a nagy harcot, összehozza a macskatársadalmat, majd a harc alatt behoz egy hóvihart, ami azt okozza, hogy Bársony nem lát semmit, csak a végén a sok döglött/sérült macskát.
A regény második fele ugyanez: hosszú „vernyákolás” után Bársony legyőz egy ellenséget, aki sose volt az, majd két szóban elintézi a nyestekkel – fő ellenség – való második harcot is. Most még annyit se ír róla, mint a hóviharos részben… (Emlékszik valami az utolsó Alkonyat rész „végső nagy harcára”? Na, az volt ilyen… )
De egyébként nincs jellemábrázolás, jellemfejlődés, a 130 oldalban eltelik egy év fogalmam sincs mivel (idétlen időkezelés, csak hogy minden is benne legyen). A macskák túl emberiek (pálinkát isznak, ölelgetik egymást), de közben mégis macskáknak kellene elképzelnem őket, mert erre vezet a szöveg. A fák élnek…, persze nem mind (szerencsére), a kutyák félelmükben ugatják a holdat („ők a holdat szidják félelmükben. Állítólag Úz [vadmacska] büntette meg őket, hogy teliholdkor sose legyen nyugvásuk az árulásuk miatt.”) – ah…. >facepalm<. Iszonyat katyvasz az egész.
Pedig az ötlet jó: végre olyan macskákról írni, akik egymással alkotnak közösséget és nem az emberrel. Jó, hogy Fekete István a példakép, de nem így és nem ennyire…, nála a természetábrázolás sosem volt öncélú!
Fogalmam sincs, elolvassam-e az író többi könyvét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése