Amikor gimibe jártam, kb. 25 évvel ezelőtt, a legnagyobb iskolai buli a diáknap volt, ami nálunk 12 órás vetélkedő néven futott és tényleg egy 12 órás vetélkedő volt. A tornateremben gyűltünk össze, évfolyamonként csapatokra oszlottunk – talán a IV-esek voltak a szervezők –, és egy vetélkedő keretén belül megmérkőztünk egymással. Különféle feladatokat kaptunk, rendszerint ugyanazokat: táncolni kellett, sorversenyek, tesztek voltak, beöltözős feladatok és a kedvenc, a „kint bóklászolós”, mikor kritériumok alapján kellett random embereket bevinni az utcáról. Meg még egy csomó, amire nem emlékszem… Általában imádtam az elejét és borzasztóan untam a végét; utána diszkó volt, amin szinte mindig ott voltam, de soha nem végig, mert apu max. 22 órakor jött értem kocsival –, ha nem hamarabb. Diákigazgató-választásra nem emlékszem, szerintem nálunk olyan nem is volt –, persze diákigazgató igen, de őszintén szólva gőzöm se volt és azóta sincs, hogy tulajdonképpen mi a funkciója annak az embernek. Mindenesetre az is egy őrült party volt, legalább olyan fontos pont az iskola és persze a diákok életében, mint a mai Diáknap Andriéknál.
Mint korábban írtam, hetek óta szervezik a bulit: náluk ez a 11-esek feladata, mindegyik évfolyam indít egy jelöltet és a többi diák szavazata alapján dől el, ki lesz 1 évig a diákigazgató. 5 osztály 5 jelöltje indult idén, különféle tematika alapján építve fel a kampányt, nálunk Mexico-stílusban.
Őszintén megmondom, hogy imádtam, teljesen visszahozta a saját gimis élményeimet! Persze ehhez kellett egy cinkos, akivel újra 16 éves lehettem - ez Korni volt.
Hajnali 5:30-ra mentünk szendvicseket csinálni, majdhogynem mi voltunk az elsők. Sajnos csak a „bulizóna” volt lenti teremben, vagyis a büfé, de a konyha az 1-n volt, így kb. le-föl szaladoztam állandóan. Kipakoltuk a hozzávalókat az asztalra és manufaktúrában gyártottuk a szendvicseket: mi kenyeret vajaztunk. Korni is beállt, az osztályfőnök összerakta, hogy Kornit is tanítja és akkor ő valószínűleg Andri húga. Később meg is dicsérte nekem, milyen összeszedett órán. Dagadt a májam! Jöttek a gyerekek is, vitték a szendvicseket a bejárathoz és a városba is kínálgatni, meg a büfébe az ezerféle süteménnyel együtt.
8 órakor kezdődött a party a diákigazgatók bemutatkozásával. Mindenki összegyűlt az iskolaudvaron, az osztályok pedig ordító zenével és bömbölő autókkal egyenként bevonultak az utcáról a nagy kapun át az udvarra. Elmondták, melyik teremben milyen programokkal várják a diákokat, majd visszavonultak az utcára. Én semmit nem láttam, utólag néztem meg videón Andriék bevonulását. Egy Ferrarival és valami dzsippel gurultak be cukrokat dobálva (néha fejen találva ezt-azt). A mi programjaink fotófal, koktélbár, csilikóstoló, táncfellépés, akadálypálya, csillámtetkó, hennafestés, rodeobikázás, filmvetítés és persze diszkó, ahová a süti és a szendvics készült. Ebből se sokat láttam.
ez volt a diszkóterem dekorációja (egy része)
Ez után elkezdődtek a meghirdetett programok, mi visszamentünk a konyhába, de akkor már lightosabban kenegettünk, nem fogyott olyan gyorsan a kaja. Kornival el is indultunk szétnézni. Eredetileg csak Andrit akartuk megnézni a csilikóstolóban, de aztán átbogarásztuk a kiírást a többi programról is. Hát, nem sok minden volt már…, Andrinál pl. az összes kaját belegelték, mire odaértünk, se csipsz, se tacco nem jutott (elvileg churros is volt, de ezt már csak fényképen láttam, mint ahogy azt is, hogy egy srác egy hatalmas kígyót fog a nyakában, ami fogalmam sincs, hol volt). Kóstoltunk vagy nyolcféle csilit, erősségi sorrendbe téve, egy kis pálcikával kanalaztuk, némelyiket épphogy a nyelvünkkel érintve. Az első 6 finom volt, az utolsók már kicsit csíptek…, de a legutolsó annyira erős volt, hogy már a szaga marta az orrom, a nyalás után pedig fájt az egész arcom, még a fogaim is. Némi vizet tudtam rá kortyintani, de az inkább olaj volt a tűzre. A végén az elsőt meg az utolsót Andri megkapta a fickótól, aki hozta a cuccokat, de még nem nyúltunk hozzá. Én nem is fogok, szerintem nem ember, aki ilyet meg tud enni…, majd elviszem Ladányba, hátha valamelyiknek megtetszik. Egyébként a termék egri.
A csilitúlélésért kaptunk egy Jägermeister-fuxot is ajándékba.
A koktélbár már nem is állt, ott szerintem pillanatok alatt elfogyott minden, a tetkót nem találtuk, szerintem annak is vége volt. Még találtunk egy jósszobát, ahová Korni ment be, miután várnia kellett az előtte lévőre. Azt a jóslatot kapta, hogy „nagy veszteség éri, de utána szerencse és szerelem jön az életébe”.
Még a végén vártunk vagy fél órát 5 másodpercnyi bikaroedóra (képtelenség volt megülni, annyira csúszott), közben egy kislány egy kiskutyát apportíroztatott, nagyon ügyes volt!
A végén bejutottunk a kortesfilmek vetítésére. Nagyon klassz volt mindegyik, de nekem (azt hiszem) az E osztály filmje tetszett a legjobban, bár tény, hogy nekik eléggé adott volt az alap a GTA-val (egy GTA-játék szereplője volt a jelölt és az ofő játszott vele). A miénk kb. Cutler-reklám volt. :)
Miután körbenéztünk, visszamentünk a konyhába, ahol már több gyerek volt, mint szülő, aztán mindenki levonult a tornaterembe a vetélkedőre. Boldog voltam, hogy az 1-re mászás után mehettem vissza az alagsorba, hát még mikor onnan felzavartak a galériára. Korni lenn csatlakozott az osztályához, én pár anyukával beálltam a korláthoz, onnan próbáltuk látni/hallani, mi folyik odalenn a tornateremben.
Klasszikus vetélkedő volt, a szokásos feladatokkal, amire emlékszem: bekötött szemmel kóstolás, bekötött szemmel tanár joghurttal eteti a jelöltet, karaokee, kötélhúzás, ami enyhén szólva egyenlőtlen volt: egyik oldalon 10 lány meg Tomi, akinek esetleg ereje is volt, a másikon két kétméteres húsgombóc…, azért megharcoltak a kötélért.
Ez után volt valami táncos hip-hop-bemutató, aztán visszabaktattunk a termekbe. - - - Itt most nekem filmszakadás van, hogy mi történt, talán Kornival kóvályogtam megint, Andri pedig valamikor hazament a nerf-puskáért, aztán hisztizett, hogy szétlövöldözték belőle a töltényeket. Mert, mit várt…? Később volt még egy közös nagy party, amikor az összes osztály bemutatta az osztálytáncot. Nagyon szuper volt, bár mindegyikben szinte ugyanazok az elemek ismétlődtek. Csodálkoztam, hogy Andri egy szót se szólt erről.
Ekkor már 14 óra elmúlt és eléggé elkezdtem fáradni, valamint nem is nagyon volt már semmi. A takarítás következett volna, amire én képtelen voltam, így összeszedtem a tálcámat (a 16 szelet piskótából 4 maradt, az elég jó arány), szép csendben le is léptem és mentünk haza Andrással. A gyerekek nyilván benn maradtak: Andri ment az afterpartyra, Korni meg Laurázott 21 óráig.
4088 lépést kajtattam ma. Kikészültem, de élveztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése