2022. szeptember 7.

Hosszúkás volt a mai nap, legalábbis elég négykézlábasan másztam este az ágyba.

Eszter végzett 12:30-kor, így el tudtunk menni együtt kajálni, sőt, együtt könyvtárba is, mielőtt kezdődött 17 órakor a szülői értekezlet – kezdődtek, természetesen mindkét gyerekemnek egyszerre. Bár a diáknap miatt Andrié is fontos volt, de mégis Korni első szülőiére mentem.

Szóval előtte könyvtár; klassz volt együtt bóklászolni, bár ismét kiderült, hogy totál másképpen látjuk a világot. Nem a könyvízlésben, ez már ezer éve tiszta, hogy én mindent olvasok azon kívül, amit ő, ő meg semmi mást, inkább az, hogy én bármit megengedek Korninak olvasni, ő viszont szinte semmit Laurának. Korni kedvenc könyve a Lány, darabokban, a Nyomás alatt, a Sebek, a How to Make Friends with the Dark – ezek a könyvek vagy Vörös pöttyös Könyvmolyképzős, vagy Tilos az Á-s könyvek, a leggyakoribb Moly-címke rájuk a „pszichés betegség”, „öngyilkosság”, „lélektani” és általában 14-16 éves a korhatár. Ezeket olvassa, ezeket szereti. Viccesen szoktam mondani neki, hogy ha Leiner Laurát olvas, kitagadom az örökségből, de nem is akar, pedig Laura és Bogi is ajánlotta neki – más szóval semmi közöm hozzá. Eszter szerint viszont pont ezeket kellene olvasnia és nem a „gyilkolászós könyveket” és lehet, hogy igaza van, de közben azt gondolom, hogy mindig a könyv olvastatja magát azzal, akivel olvastatnia kell magát és ami nem neki, az ő lelkének való, azt úgysem fogja olvasni.

Könyvtár után lesétáltunk a Dobó térre, 1 óra múlva megjelentek a csajok pénzt lejmolni és ők tovább is mentek, mi meg elindultunk a Dobó felé.

Szerencsére a földszinten volt a szülői, nem kellett emeletet másznom. Sokan voltunk, talán két szülő nem jött a 30-ból, úgyhogy megtöltöttük a padokat. Korni mondta, hogy hol ül, így oda ültem, sejtésem szerint a barátnője anyja mellé (aki még nem volt ott, legalábbis mellettem nem ült senki), de később kiderült, hogy pont az ellentétes oldalra és már ott volt a barátnője anyja, akivel később beszéltem is, ugyanis ismer engem (én nyilván nem őt). Az óvodában volt pedasszisztens, mikor a gyerekek odajártak; Andrira is emlékszik, sőt, szerintem még Andrásra is.

Mellettem egy utolsó pillanatban beesett csaj ült, aki a világvége után kettővel parkolt és rohant, ami gerincműtötten, nyakmerevítővel szép kis torna lehetett… Amúgy nagyon cuki volt, egy csomót röhögtünk. Tulajdonképpen egészen jól éreztem magam, valahogy „kellemes atmoszféra” volt, úgy éreztem, ez egy klassz szülő-banda lesz. Bár túl sokat nem fogunk találkozni és itt már nyilván nem fognak olyan barátságok kialakulni, mint pl. általánosban Szilvivel.

Az osztályban 30-an vannak, 11 fiú és 19 lány, 8 egri, 20 bejáró és 2 kolis, amin egyébként nagyon elcsodálkoztam, hogy csak ennyi az egri és a legtöbben már kiköltöztek valami szomszéd faluba.

Valamit kínlódtunk a gondviselő személyével – többen is, ugyanis az anya nem gondviselő, és persze külön e-mailcím, telefonszám, születési adatok kellenek, akkor is, ha egyébként „gondviselő apuka” annyit tud, hogy a gyereke létezik, mert amúgy mindent anyu intéz. Rettentő sok értelme van…

Lesz majd elsősök bemutatkozása valamikor október elején, ami szerintem eleve baromság, nem értem, mi értelme van, főleg, ahogy ők csinálják. Ugyanis mindenkinek kötelező szerepelnie, ezért, ha a gyereked nem hajlandó teszem azt hegedülni, mert ismerősök előtt se csinálja, nemhogy idegenek előtt, akikkel aztán 4 évig még együtt szenved, akkor is ki kell állnia valami mással. Korni, aki legszívesebben láthatatlan köpenyben járkálna, nem fog kiállni semmi egyéni produkcióra, jelentkezett valami közös táncba, ami meg azért érdekes, mert a gyerekek két hete ismerik egymást –, kizártnak tartom, hogy ebből nem lesz balhé. Egyébként a 7-eseknek van Dobós avató, a 9-eseknek nincs, aminek pedig sokkal több értelme lenne, mint ennek a bemutatkozónak. Ja, és persze Lauráéknak nincs ez a baromság, szóval kicsit felmerül bennem a kérdés, hogy az iskola kinyalja a seggét a hatosztályosoknak…? Persze csak 7-ben…, később már nekik se. Laura most 9-es, de két éve odajár, senkit se érdekel már.

Fizettünk 5e Ft-ot alapítványi hozzájárulás néven állítólag rajz órára rajzlapért is és megszavaztunk havi 3e Ft-ot osztálypénzre; szerintem senkinek se ennyire magas, Andriék pl. többszázezres kirándulás után, Diáknap és ballagtatás előtt is csak 2e Ft-ot szednek.

Aztán szó volt még arról, hogy lehet német cserediákokat fogadni, amit egyébként Korni szeptember 1-én már említett, vagyis eléggé bezsongott tőle. Azt nagyon szeretném, ha ő menne mindenhová, de sajnos egy cseregyereket befogadnunk, aki magyarul se tud, több, mint esélytelen.

Lesz lengyel szakkör, ahová én nagyon szeretném, ha járna Korni és őt is érdekelte, mikor megnéztük, milyen is ez a nyelv. Heti másfél óra, nyáron kirándulgatni viszi őket a tanár Lengyelországba.

Ki lehet váltani két tesi órát külön sporttal, erről igazolást kell adni. Korni a Cutlerben fogja kiváltani, megint vett bérletet. Nem nagyon örülök neki; nem megy vele senki, nem is rendszeres, még annyira se, mint Andrinál (aki szintén 1 év után kezdett el egyedül járni, de most is inkább nem megy, ha nem ér rá haverja). Jobban szeretném, ha valami rendszeres „tanfolyamszerű” sportra járna, akár csapatban is. Nekem az úszás lenne a mániám, de egyiket se tudom rávenni…, és mondom, amíg a barátnői nem járnak, addig ő se fog. Laura, aki esetleg társ-opció lehetne, két éve jár cheers-edzésre, szóval ha Korni most azt elkezdené se lennének együtt, így annak sincs semmi értelme.

Volt szó a közösségi szolgálatról; az osztályfőnök forszírozza, hogy még idén gyűjtsék össze a 40 órát, bár nem tudom, minek, mert 4 év van rá és egyszerűbb lenne szép lassan megcsinálgatni, mint egyszerre mérgezett egérként rohangálni utána. Értem, hogy „tudjuk le, hogy utána tudjunk foglalkozni fontosabb dolgokkal”, de azok a fontos dolgok most is fontosak, az a baj…, így kb. ez most plusz munka.

Választottunk szülőket a munkaközösségbe, jelentkezett apuka is, bár szerintem valami közös családi barátja lehet a másiknak (lám, a szülők is jobban csatlakoznak, ha barátok is vannak).

Andriéktól küldtek egy ppt-t az értekezletről; nagyon nem bánom, hogy nem mentem, mert a ppt szerint arról volt szó, hogy felsorolták, kik a jó tanulók (itt még kevésbé érdekel, mint általános iskolában, hiszen nem is ismerem őket), meg hogy mennyit kell fizetni. Bár a Diáknapra „nagyon készülünk”, igazából ebből mi semmit nem látunk, mindent ők – vagy más, nem én – intéz, Andri se mond semmit. Lesz póló, film, osztálytánc, lesznek kocsik, nagy partyk, nagy bulik, fullos büfé, el se tudom képzelni; ez szokott lenni a legnagyobb buli az iskolában egész napos őrült buli, még este is külön Dobós diszkó a Bolykiban, bár az nem az iskola szervezésében. A végén diákigazgató-választás. Minden a 2e Ft-os osztálypénzből.

Ettől függetlenül részéről is be kell fizetni 5e Ft-ot az alapítványba, valamint meg kell rendelni a 3e Ft-os évkönyvet, ha kell, ha nem. Tavaly nem volt kötelező, gondolom, senki se kérte…, ezért most kötelező. Ezt se értem, minek erőltetik, ha senkit nem érdekel, bár abban igazuk van, hogy 40 éves korunkban másra se fogunk emlékezni, csak a középiskolára, hiszen az általános iskola kiesik, az érettségi után meg lehet menni ezer felé; ez az egy stabil 4 éven át tartó közösség van, amire egységként emlékszünk még mamikaként is. De mivel nem ilyen propagandaszöveggel árusítják, hanem azzal, hogy „vedd meg oszt kuss”, így azért se veszi meg senki. Én amúgy örülnék, ha lenne most ilyenem a gimiből. (Ugyanezt gondolom az egyenruha kötelező viseléséről: valahogy nem szerettetik meg velük az egyébként 99%-ukon remekül álló fekete nadrág/szoknya-fehér blúz-zakó-kombót, hanem büntetnek, meg morognak, ha nincs és a gyerek nem érti, miért érné meg abban a 40 percben hordani.)  

Ennyi volt az értekezlet, azután Korni összeszedett és felbuszoztunk a buszváróba, majd onnan haza a vaksötétben. Én azt se tudnám, hol kell leszállni…