Szembejött velem ma ez a Moly-karc. Igazából én szeretem a grillkajákat. Apu vett egyszer egy hatalmas kinti, szenes grillt, de szerintem ő soha, mi pedig Andrással egyszer használtuk. Kínlódás volt: a hús szenes, füstös lett, az olaj ráfolyt a tűzre…, de a végeredmény egész ehető és teljesen a megszokott kajáinktól eltérő volt, szóval nekem nagyon bejött. Amikor megvettük Mónosbélt (mármint a házat, nem az egész falut), tervben volt – illetve még mindig van – egy filagória, kinti sütögető. Illetve, hogy pontosítsak, ez mind meg is volt, amikor idejöttünk, de a filagória éppen beomlott, a sütő pedig ezen a nyáron tört ketté (valószínűleg a tél miatt). Sőt, még egy fél kemence (az alja) is van, ennek vagy nem készült el a teteje, vagy elvitték. Mindenesetre András felkészült, hogy ezeket majd mind sokat használjuk, vett is hozzá eszközöket: speciális villákat, tárcsát, még egy sült szalonnához való prést is, de sajnos barátokat nem vett hozzá, így nem nagyon használjuk őket mégsem. Ezen a nyáron egyszer sem, például.
Mindenesetre én jó szívvel emlékszem a grillhusira, amit ezer éve kínlódtunk össze Berekben és ez a karc is felcsigázott a csodálatos húsok képével, így, miután utánanéztem az egri konyhaigrill-kínálatnak, írtam Andrásnak, hogy esetleg ilyet lehet, kérnék szülinapomra. Ő azt írta, szerinte fölösleges, aztán 5 perc múlva visszaírt, hogy „de ha akarom, átmehetek és szétnézhetünk az Euronics-ban”. Úgyhogy átmentünk Egerbe és szétnéztünk az Euronicsban. Andri jött velünk, Korni gólyatáborban van. Többféle grillt is találtunk a teljesen alaptól a full extrásig, de a Moly-karcban volt egy márka és egy típus említve, én olyat akartam. Volt olyan is: Tefal asztali grill, időzítős. 35e Ft-ba került, ez a középkategória. Szóval megvettük. Még nem bontottam ki, meg kéne keresni, hová pakoljam le, de alig várom, hogy kipróbáljam!
A grill után bementünk Mekizni, úgyhogy torkig voltam kajával (irtózatosan felfúj, mintha megettem volna egy bivalyt – akkor minek eszem), szóval az idei szülinapomon nem kóstoltam országtortát.
Kaptam egy csomagot Csillától: ő egy barátom a netről, a Molyról. Kaptam tőle több könyvet is – kettő olyat, amibe ő is írt – és pár apróságot, pl. egy hatalmas doboz macskanyelvet, egy doboz mézes mogyorót, amit egy harapásra tömtem be, annyira ízlett, nagyon cuki könyvjelzőket, ilyesmit. Kornival üzletelt egyébként; csomagküldő pontra küldte, ahonnan Korni összeszedte és este hozta. Több napig szervezték, állítólag, én semmit nem tudtam róla; bár én általában olyan bamba vagyok, hogy ha előttem csomagolja be se esik le, hogy az nekem lesz…
R. J. Hendon: Korcsok (Overtoun-trilógia 1.): A disztopikus könyvek rendszerint az emberekkel foglalkoznak: van a nagy bumm és kipusztul az emberiség 3/4-e, a túlélők pedig túlélnek. Bár néha ezekben is át-átszalad a színen egy kutya vagy valamilyen kósza vad (általában, mint ellenség), azért sose lehet tudni, mi is lett az állatokkal a világégés után. Különösen azokkal, akik már annyira háziasítva vannak, hogy talán meg sem élnek a természetben. És mivel az utóbbi pár évben kutya-buzi lettem, így nagyon érdekelt, hogy mi történt kifejezetten a kutyákkal.
Sajnos vannak a „bejáratott” disztópia-klisék: mindenki megfertőződik, jönnek a zombik, mindenkit megesznek – vagy – két csoportra tagolódik a megmaradt népesség, azokra, akiknek mindenük megvan és azokra, akik a szemétből élnek. És nyilván mindig van egy kiválasztott, aki megmenti a világot. Ez ebben a könyvben is így működik.
És igazából… működik. Az eleje mondjuk, nehezen indult számomra, mire bemutatta a falon inneni várost, nagyjából felvázolta az alapszituációt, de a közepétől beindultak az események és a vége már egészen jó volt, volt pár klassz csavar is.
Külön ki kell emelnem a kutyá(ka)t. Nagyon tetszett, hogy kaptak – vagy inkább kapott a fő-kutya-szereplő – egy külön szálat, de nagyon nem tetszett, hogy a könyv közepétől elveszett a szál valahová… Nagyon tetszett, hogy egy gyerek és egy kutya kapcsolatát mutatta be az író: barátság, falkatagság, meg kell menteni, de mégis ő a gazda… – és mindez egy kisgyerek, ami egy teljesen másféle ember-állat-kapcsolat szerintem, mintha felnőttel lenne –, ez szerintem jó volt, bár én dupla-tripla ennyit is olvastam volna a kettőjük kapcsolatáról, a kapcsolat fejlődéséről – és mondom, mindkét oldalról!
A vége eléggé elszomorított, szóval érdekel is, de nincs is nagy kedvem a folytatáshoz, egyelőre.
Mivel (majdnem) egyszerre szereztem meg a 3 kötetet, így megjelenési sorrendben olvasom: vagyis az előzménykötetet még nem olvastam és nyilván a 2. részt sem.
A borító egyébként zseniális és a három könyv egymás mellett egészen különleges!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése