Klassz volt a mai nap, bár egy kicsit szívatós.
Reggel bementem a dolgozókkal Egerbe. András kitett a háziorvos előtt, kértem vérvételre beutalót. Már májas vért is régen vetettem, de gondoltam, akkor csináljunk egy általánosat. Átsétáltam a beutalóval a kórházba, még korán volt, sokan voltak, így várnom kellett vagy fél-fél órát, addig a szintén várakozó védőnénivel próbáltunk társalogni, de gyorsan kifulladt a „hogy tetszik lenni”-téma. Azért jó látni néha.
Vérvétel után átsétáltam a városon – legalábbis a belvároson – a könyvtárig. Most ezer olvasnivalóm van –, hirtelen minden megvan a könyvtárban: vagy egyszerre van húsz könyv a várólistámról vagy egy sincs…, mondjuk, olyan még sose volt, hogy ne lenne mit olvasnom –, ezért csak visszavittem könyvet. Előtte persze megettem a kis Rádi-szenvicsemet (a fotózás után megmelegíttettem a csomagolt szendvicset, hiszen pont az a jó benne, hogy meleg és folyik belőle az olvadt sajt):
utána pedig kiültem a Dobó térre olvasni és megfőni a 40 fokban.
12:30-ra volt megbeszélve Eszterrel, hogy találkozunk és elmegyünk ebédelni. Természetesen Egerben csak a turistákat etetik, nem nagyon van olyan hely, ahová a kispénzű egri lakos is elmehet ebédelni. A Csöpi-ház borzas(ztó)kája azon túl, hogy drága, már kicsit uncsi is, ezért bepróbálkoztunk a Falánk Fannyval. Hmmm… A Falánk Fanny-t 2004 óta ismerem, életemben először a miskolci üzletben jártam, ami akkor süteményeket és salátákat árult. Minden alkalommal, amikor Miskolcon jártam az egyetem miatt, vettem egy nagy doboz profiterolt, majd rájöttem, hogy a tiramisu is irtózatosan jó (akkor ettem először), szóval azt is. Igencsak megörültem, amikor Egerben Falánk Fanny nyílt, de elég nagy csalódás volt, hogy bár süti, fagyi, kaja van, profiterol és tiramisu nincs. Az egri FF jelenlegi specialitása a gőzgombóc, amit én még nem ettem, állítólag finom, de ma kiderült, hogy étel-viszonylatban ez Eger legrosszabb helye. Egy alap rizibizi-rántotthús-savanyúságot választottunk a pultból, mivel hasábkrumpli itt se volt – könyörgöm, vegyen valaki egy nagy zsák fagyasztott krumplit nekik a Teszkóból –, valami agyonhagymázott főttsültkrumplifélét mégis megkívántam egy kanállal. Lefényképeztem, mert nem akartam elhinni, mit kaptam:
Bár a fotó nem adja vissza: én ilyen okádék kaját még soha nem ettem –, most se –, pedig sok csúnya helyen megfordultam már… A hús cipőtalp, szerintem több napja sült ki és azóta rohad valami szekrényben. A rizs kőkeményre van száradva, tuti, hogy nem friss. A hagyma közül kicsipegetett krumpli mondjuk, egész finom volt és az uborkasalátával se volt gond. Ráadásul az asztal mögé, ahová ültünk, be volt tolva a mosatlanos polc, szóval nem csak szart ettünk, de a vécében is… Míg valaki meg nem vádol azzal, hogy a blogon ugatok, ott meg csak durrogtam: Eszter visszavitte a saját kajáját és kért egy ehetőt. Kapott egy fél fokkal jobb húst és nem szétszáradt (de nem is friss) rizst, de egyébként az is ehetetlen volt. Az élményhez persze hozzátartozik, hogy mindezt csupán 1500 Ft-ért, ami nem „olcsó”, hanem „baromira olcsó”, és én értem, hogy „a minőséget meg kell fizetni”, de kötelező az olcsónak fosnak lennie?
A szuper ebéd után felmásztunk Eszterhez a 3. emeletre egy kávéra és 16 óráig ott fetrengtünk, majd lesétáltunk a Dobó térre, itt találkoztunk pJudittal. Beültünk az Itt és mostba, én kértem egy jegeskávét. Amikor a pincér kihozta a kávét, én pedig próbáltam dokumentálni, hogy mit iszom, a kis kockaköves térre kipakolt asztal megbillent és felborult az 1e Ft-os csoda-kávé. Nagyjából 1 dl-t sikerült megmenteni belőle, a többit beszívta az étlap (és szerencsére nem a ruhám és a táskám). Tudom, hogy „én voltam a hibás” – nem…, de a kávézónak eszébe se volt kompenzálni akár egy másik kávéval, vagy azzal, hogy nem kellett kifizetnem. Annyira nem is érdekelt volna, ha aznap este nem olvastam volna egy bejegyzést arról, hogy egy pécsi kávézóban némi késés miatt kapott a vendég +1 macaront. Oké, a késés mindenképpen az ő hibájuk, míg a billegő asztal nem; a srác kijött és aládugott egy papírfecnit, hogy ne billegjen, és kb. ennyi. Mondjuk, szerintem egy 1e Ft-os kávét áruló étterem figyelhetne arra, hogy ne billegjenek az asztalok...
Amúgy jó volt együtt, ezeréve nem voltunk már így, volt miről mesélni. Bár mindenkinek nőtt 2 évet a gyereke, elköltözött ide-oda, alapvetően nem változott semmi, ugyanonnan folytattuk a beszélgetést, ahol 2020. június 19-én abbahagytuk.
Miután Judit hazament, mi is szétváltunk, de Korninak nem volt kedve még indulni, én meg nem akartam egyedül buszozni, úgyhogy maradtam én is Egerben még +1 órát. Korni újfent megkereste Laurát és köröztek a belvárosban, én meg szintén megkerestem Esztert, aki egy barátnőjével ült a Forst Ház egyik foteljén. Közéjük ültem, kértem egy meggyes sört és próbáltam ébren maradni.
A sör és a +1 óra után felmentünk a buszváróba és hazacsihegtünk. Kissé elfáradtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése