Sunny szerintem kiheverte ezt a nem tudom, mi volt-betegséget. Bár még nem a régi, de láthatóan sokkal jobban van, eszik iszik, mászkál és már nem olyan bágyadt a tekintete. A nagy tavaszi bundaváltás (ami még mindig tart) alatt most sörényt növesztett magának. Valószínűleg több helyen is bebarnul még a bundája, de ez a sörény most nagyon menő!
Ha már Sunny jobban van, akkor akcióznak a macskák: Cikó ma reggel nagyon hezitált, hogy a terasz korlátjáról leugorjon-e a pár centire lévő széken át a földre. Már megint van egy nagy harapás a fülén, feszt kekeckedik a kandúrokkal.
Kicsicica nem bolhásodik, hanem kullancsosodik – naponta kiszedek belőle 2-3 apró „bébikullancsot”, vagy fogalmam sincs, mi ez, ami kettesével fúrja bele magát a bőrébe és akkora, mint egy gombostű… Általában fél pillanat alatt kicsavarom belőle a csipesszel, ritkán szakad bele a feje. Legalábbis azt gondolom, hogy fej nélkül már nem nagyon mozogna, ez meg kommandózik a pohár alján. De annyira picike, hogy nem látom, hogy tényleg van-e feje, vagy csak szalad fej nélkül, mint a csirkék…
Kicsicica a régi macskahordozó beszakadt tetején fekszik:
Korni Berekből hazafelé kiszállt Egerben és Boginál aludt. Hajnalban jött haza, aztán visszament, mert Bogi új szobát kapott és együtt akarták belakni. Annyira nem örülök, hogy sosincs itthon, de megértem, mert semmit nem csináltunk egész nyáron, azt se akarom, hogy végigtelefonozza a nyári szünetet. Akkor inkább csavarogjon...
Pár napja rám írt Szilvi, hogy meghalt Korni egyik osztálytársának az anyukája. - - - Nem, ez nem az, amit 28-án írtam, ez egy másik anyuka. Igazából ilyenkor elcsodálkozom, hogy én még élek...
Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén: Hú, de pofán vágnám ezt a csávót! VÉGIG átvert… Azt hittem, elspoilerezte többször is a „csattanót” és basszus, nem! Visszalapozgattam és tényleg nem…, de brutálisan megvezetett!
Eléggé lehozott az életről ez a könyv, miközben fel is rázott –, kb. mint egy shaket a mixer.
Elképesztően abszurd alaptörténet: egy „tudás” valahonnan, aminek nem tudjuk meg az eredetét (kár), de amire egy egész iparág épült: hogy emberek 1 nappal a haláluk előtt megtudják, hogy meghalnak. Azért, szerintem ez elég nagy mocsokság: mit lehet 1 nap alatt csinálni…? Hát kb. mindent is, a könyv szerint. És olyan szuperül meg van írva, hogy elhiszem, hogy tényleg, pedig van benne metróban utazgatás, várakozás, sőt, a két főszereplőn kívül még egy rakás mellékszereplő és jó néhány (a végén összekapcsolódó) szál. Az klassz volt, amikor összeértek a szálak!! Mondjuk, szerintem vacak klisé, hogy bundzsidzsumpingolni akarok életem utolsó napján, én például soha nem akarnék…
Nagyon tetszik a narráció, hogy a több szempontos narrálás csak R és M esetében E/1-es, a többiek mind E/3-asok.
Ettől függetlenül nem estem tőle fenékre, sok minden idegesített benne és a mellékszereplőket jobban szerettem, mint a főszereplőket. Sőt, a főszereplők igazából unszimpatikusak voltak: Mateo picsogó kisbaba, Rufus meg erőltetetten kemény gyerek. Ezzel a „biszexualitásával” se tudtam mit kezdeni. Kiegészítették egymást, ez tetszett, de egyenként elég unszimpa volt mindkettő. Valahogy nem hittem el, hogy a való világban barátok lettek volna.
„Ez a világ csupa erőszak és félelem, gyerekek halnak meg, akik még nem is éltek, ő pedig nem kér ebből az egészből.” - ez egy elég kulcsmondat a „korra”, bár a HH nem okozza a halált, csak bejelenti, de mintha a bejelentés = lenne az okkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése