A mai napon Andri elkezdte a munkát a mónosbéli polgármesteri hivatalban. Illetve magában Mónosbélben; azt gondoltam, valami irodai lóti-futi munkát kap, de dolgoztatják rendesen. Két-három másik sráccal mászkálnak a faluban, söprögetnek, füvet, fákat locsolnak, ma metszettek is.
András beszerelt két nagy szekrényt, még beköltözéskor vettük a folyosóra őket. Kis polcok és akasztó van bennük + egy polcos-fiókos cipősszekrény. Tükör egyikben sincs, az rengeteg felár volt, de bánom, hogy nem költöttünk rá, mert nagyon kellene.
Sunny reggel átment a kiskertbe. A zöldséget nem ásta ki – mivel nincs, szerencsére egyik facsemetét sem rágta meg, de széthordta a komposztot. Délután viszont úgy tűnt, nincs jól: bamba, nyeszlett volt és egész nap nem evett semmit, viszont többször is hányt. Első körben kullancsra gyanakodtam, de már rég nem láttam benne (ettől még lehetett, de általában megtalálom), a hasa elég rendesen kuruttyolt.
Főzni akartam túrógombócot olyan tejfölhabbal, amit a ballagáson ettem a leveshez –, csak édessel. Találtam receptet is hozzá, de végül lusta voltam megcsinálni. A gombócot azt megfőztem, finom lett. Van vagy nyolcmillió honlap, amiről lehet főzni, én is használok többet is: Street Kitchen, Mindmegette (mostanában ritkán), NoSalty, Kálci receptjei újabban…, de a túrógombócot még mindig anyu rongyosra használt, eleje-vége hiányzik F. Nagy Angéla-féle A család szakácskönyve című könyvből csinálom. Ennek alapján mindig tökéletes lesz; egyszer próbáltam más recepttel (talán nem volt itt a könyv még, vagy úgy gondoltam, kísérletezek – inkább az előbbi), de rossz lett. Ugyanez van a palacsintával: hiába próbáltam eddig több receptet is (valószínűleg az előbbi indokból), amíg András le nem diktálta pontról pontra a saját receptjét (amit egyébként szintén ebből a könyvből vett ő is), addig nem tudtam bekavarni a palacsintát. Azóta – sajnos – be tudom, pedig addig csak ő tudta és kvázi társadalmi munka volt a palacsintasütés: ő bekavarta, én megsütöttem. Nos, amióta nekem is megy, azóta nem társadalmi munka… Egyébként Egerben sokkal többet főztünk együtt a kis lyukban. Valahogy kicsit olyan, mintha a tágas házzal teret kaptunk volna és messzebb is kerültünk volna egymástól… Elég, ha a kölykök külön szobáját vesszük, amire persze természetesen szükség volt, szóval azt Egerben is muszáj lett volna valahogy kivitelezni, de őket is ritkábban látom, amióta be tudják csukni magukra a saját ajtajukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése