Kitették a netre a felvételi pontszámok alapján készült rangsort. Megint leesett az állam! A Szilágyi gyorsabb volt, 56. lett Korni. András azt mondta, az vacak, Szilvi azt mondta, tökéletes, simán felvennék. Aztán jött a Dobó: általános tagozaton 32., humán tagozaton 10., angol tagozaton 2. a rangsorban!! Nem tudom, ki lett az első, de hogy Korninál csak eggyel okosabb, nekem ez megdöbbentő volt! Bár az írásbeli eredmények és a szóbeli után biztosra vettem, hogy bekerül, de hogy 2. a rangsorban, ez megint meglepett. Egyébként a rangsor és a tervezett osztálylétszám alapján mindegyik tagozatra bekerült. Tudom, hogy „idióta anyuka” vagyok, mert kiakadok egy matek vagy egy fizika 2-es dogán, mert tudom, hogy tényleg csak nem foglalkozott vele eleget (mert amikor meg igen, akkor 5-öst kapott rá) és ilyenek miatt morgok (mondjuk, így, 2. félévben már nem érdekel annyira), de ilyenkor szégyellem magam, hogy azt meg nyilvánvalónak veszem, hogy angolból 5-ös, meg 2. a rangsorban, meg 79 pontos a felvételi. Pedig nagyon nem az!
Korábban már sütöttem intelligens krémest; nagyon érdekes süti, össze kell kutyulni néhány hozzávalót és rétegekre sül a sütőben… Most találtam egy mákos változatot és mivel rajongok a mákért és ezt a sütit is nagyon szeretem, ezért természetesen megsütöttem. Nyilvánvalóan nem indult jól, ugyanis nem volt méretre szabott tepsim, ezért jóóóóóóval kevesebb ideig kellett sütni; már a recept tulajdonosával leveleztem, hogy vajon jó-e, mert még nagyon nem sül annyi ideje, de olyan, mint ha kész lenne. Nem segített az sem, hogy eleve krémes, szóval ilyen esetben honnan kell tudni, hogy már nem nyers, hanem krémes…? Végül kilogikáztuk, hogy ha sokkal nagyobb a tepsi, akkor laposabb a tészta, tehát kevesebb idő alatt sül meg, szóval, ha fekete a teteje, akkor valószínűleg jó. És tényleg szuper lett! (annyi a különbség a receptben, hogy ő szemes mákot használt, ami megakadt a tetején, én meg ledaráltam, ezért csúszott le-föl.)
András hozott egy hatalmas őzlábcsontot a kutyának, a főnöke szerezte valahonnan. Akkora volt, hogy azt hittem, rágja egy hétig…, de másnap már nem láttam. Most vagy elásta ínségesebb időkre, vagy betolta egy nap alatt.
Shakespeare: A vihar: Megint egy Shakespeare-mű, ami több, mint aminek elsőre (másodjára, sokadjára) gondolnánk. Az jutott eszembe, hogy ha én tanár lennék, elolvasnánk a gyerekekkel órán, próbálnánk feldolgozni, de nem sok mindent tudnék mondani róla. Az alapsztori jó, de a közbeékelt „vicces” kalótyák halálidegesítőek! „- És mit akar mondani a mű, Józsika? - Hát én azt honnan tudjam, tanár néni se tudja…” - Hát ez az!
Persze ha utánakutatnék, olvasnék róla elemzéseket, akkor összeállna valamiféle kép. Szerencsére ezt Keresztes Balázs megteszi helyettem és elég megnéznem a videóját, majd az állam kapargatni (már megint) a földről, hogy ez benne van, de akkor én miért nem láttam…, elsőre, másodjára, sokadjára. De tényleg, miért?!
Szerintem azért, mert Shakespeare –, bár elismert, de mégis „semmilyen” szerzőnek tartjuk (írt hasszáz, szinte ugyanarról szóló színművet) –, igazából zseni. És aki felületesen olvassa a műveit, az annyit lát belőle, ami a felszínen van: hasszáz ugyanarról szóló színművet. De aki egy kicsit is beleássa magát, aki keres, az talál: nem is akármit.
Ebben a színműben például olyan kérdéseket boncolgat, hogy van-e valóságalapja az idealisztikus táradalomnak (ki a királya a király nélküli társadalomnak?), a civilizáció segít vagy gátol, a természetes bennszülött a jobb vagy a kultúrára szoktatott vadember? Nyilvánvalóan a válasz: egyik sem. Megint csak, mint Sexpírnél általában: most sincs teljesen igaza senkinek. Ismét tanít, hogy ne elégedj meg egy véleménnyel, igenis nézd meg akár az ellentétét is, mert talán abban is van igazság.
A végére még jutott egy utolsó szúrás: a legdurvább (miközben a legártatlanabb) mondat Mirandától hangzik el a mű végén: „Mennyi csinos lény! Mily szemrevaló az emberi nem! Ó, szép új világ, ahol ilyenek élnek!” - ezt azokra az emberekre mondja, akik pár órával azelőtt ki akarták nyírni egymást. - - - zseni ez a fickó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése