Nem igazán úgy sikerült a mai nap, ahogy szerettem volna.
Reggel átmentem Egerbe a dolgozókkal, könyvtárba. 11-ig Andrásnál ültem; helyettesített, vagy nem tudom, de nem vitt át 10-re, nyitásra, hanem 1 órával később. Míg várakoztam, elkezdtem olvasni Háy János könyvét, A cégvezetőt. 2015-ben olvastam tőle A bogyósgyümölcskertész fiát és annyira nem volt szörnyű, de nem tetszett. Viszont nem rég mondta valaki, hogy A cégvezető az jó és valahogy beleállt az agyamba, hogy azt nekem el kell olvasnom. Ki is vettem, de valahogy nem volt kedvem hozzá… Most viszont, mivel ez volt az egyetlen, amit nem olvastam a könyvtár-kupacból, elkezdtem. 3 óra alatt elolvastam belőle 100 oldalt, és bár nehezen rázódtam bele, később teljesen felvettem a ritmusát és nagyon tetszett. Gondoltam, meghosszabbítom (illetve kiveszem újra, mert meghosszabbítani 1 hónapra lehet) és kiolvasom. 11-kor át is mentünk a könyvtárba és kiderült, hogy előjegyzés van rá – az egyetlen egy darabra, ami van a könyvtárban –, úgyhogy nem vehettem ki újra, vissza kellett adnom és majd ha az előjegyző kiveszi, elolvassa és visszaviszi, (mivel most én is előjegyeztem), megkaphatom és folytathatom. Tulajdonképpen teljesen jogos és érthető, de annyira rosszul esett ez most nekem, hogy teljesen elment a kedvem az egész könyvtártól. Különösen az bosszantott –, ami talán az utánam következő tulajdonost is –, hogy hónapokat vártam a Krusovszky-könyvre is, mire megkaptam, és január óta várok a Rényi Ádám-könyvre és képtelen vagyok elhinni, hogy ennyi előjegyzés van rá. Pedig 100%, hogy így van, mert ha az én kezemből kivették egy előjegyzés miatt, akkor a máséból is kiveszik az én előjegyzésem miatt. Szóval a rendszer igazságos, a bosszantó inkább az, hogy ha 142 ember vár egyetlen könyvre, akkor miért nem rendelnek belőle +1 példányt?
Szóval elment a kedvem mindentől. Bóklásztam a könyvek között és nem volt kedvem nézelődni, olvasgatni, keresgélni. A Háy János-hoz lett volna kedvem… Mindenesetre kiválasztottam 5 könyvet, amik nem is igazán érdekelnek, bosszankodtam, hogy nem találtam, ami a listámban volt (valószínűleg azokból is 1 példány van és ki van véve), mászkáltam és vártam, hogy teljen az idő. Leültem olvasgatni Szabó Magda macskás könyvét, de untam és szerintem rossz: nem véletlenül nem rendezte kötetbe és adta ki az író, ezek inkább csak tollgyakorlatok, szerintem. Baromságnak tartom, hogy az író halála után az örökösök kiadnak minden fecnit, amit a dolgozószobájában találnak, én olvasóként nem tartom tisztességesnek ezt. Egyébként a macskák a ’80-as években is ettek, aludtak, rosszalkodtak és hisztiztek. És –, amin nagyon röhögtem: „idegállapotban” vannak.
13 óráig bírtam a vetyengést, akkor összeszedtem magam és átsétáltam a Kávésdobozba. Az a kávézó csodálatos!! Az egész egy maroknyi, apró helyiség, ahová be van gyömöszölve egy rakat polc lekvárokkal meg ilyesmivel, van egy pult az ezerféle sajtnak, felvágottnak, van egy pult a péksütinek, amiből, gondolom, reggel rengeteg van, de mire én odaérek, már csak 3-5 darab maradék, van egy nagy szekrény, nem tudom, minek, de gondolom, valamit tárolnak benne a bolt közepén…, és van a nagy kávégép. Ezek után még kb. 6 asztalt valahogy bepakolásztak; én mindig a legkisebb, kétszemélyes, ablak melletti sarki asztalhoz dúródok be. Amit nem szeretek a kávézóban: az ár-érték arányú minőség. Magyar ember akkor is spórol, ha milliomos –, ez a tendencia már talán kezd megváltozni, ezért érvényesek ezek a Kávésdoboz-féle helyek is, ahol 100% minőséget kapsz 100-szor annyiért, mint máshol a szart. Csakhogy magyar ember – még a milliomos is –, az olcsó szarhoz van hozzászokva, így inkább fizet az ócska mekis menüért 2e Ft-ot, mint kiadjon egy „párizsis szendvicsért” 2e Ft-ot. Így esett, hogy szegény csajjal lemérettem a tojáskrémes, mangalicapárizsis, Szabi a pék-kenyérből készült, kb. 40 dkg-os szuperszendvicset és miután kijött az összeg (490 Ft/10 dkg), visszatetettem vele és vettem egy 600 Ft-os vaníliás csigát (mert hogy cruffin nem volt már), ami szintén brutálfinom volt, csak fél fogamra se elég. Valami kávéfélét is kértem, de az vacak volt, fél liter tejhab alatt némi kávé. Még így is mocsokdrága volt.
Miután éhes maradtam, átmentem a Rádiba és mivel a szuperszendó beleállt az agyamba, vettem ott egyet, ami annyiba került, mint a Dobozban a csiga. Igaz, nem volt benne mangalicahús, se tojássaláta, és végképp nem Szabi-kenyérrel készült (hanem kroaszonos sonkás volt, szóval azért elég fincsi volt még így is!).
14 óra körül jött értem András Kornival és valahogy beesett Andri is, elmentünk a plázába. Vettünk Kornival egy nagy vödrös KFC-t, amit még itthon is ettünk; ez szerintem a kétszemélyes kosár, amiben sokkal több hús van, mint a két egyszemélyesben. Vagy csak nem voltam éhes… Mindenesetre nem egy mangalicapárizsi Háy Hános-könyvvel.
Állítólag vége a Covidnak…, vagyis hétfőtől mehet mindenki dolgozni, aki eddig oltás nélkül nem mehetett és nem kell használni már a maszkot se. Háborúban hallgatnak a Covidok...
Tegnap kb. fél órán keresztül vízszintesen esett a hó.
Edith Pattou: Északfi (East): Ez valami elképesztően unalmas könyv volt! Fárasztó volt olvasni, nem érdekelt, kínszenvedés volt.
Nem tudom, miért, de csupa rossz érzéssel kezdtem hozzá. Nem akartam egy norvég Medve és Csalogányt olvasni és nem akartam egy Szépség és Szörnyeteg-retellinget sem. - - - Hát, nem is tettem. Ez mindkettő volt, de egyik sem, valami teljesen más, talajtalan, gyökértelen, gerinctelen történet-szerűség.
Ebben a könyvben kb. minden is történt. ((bocsi a nyelvhelyességi hányásért, de ide nagyon illett)) Utaztunk medvén, hajón, csónakon, szánon, gyalog. Volt elvarázsolt kastély – kettő is, voltak zsarnok trollok, inkompetens anyuka. Volt mese, valóság. Volt szörnnyé varázsolt királyfi (bár a medve nem volt szörny, hiszen cukibb volt, mint a pasi), volt troll-jégkirálynő. Végig volt mocsok hideg, ami számomra több fagyási sérülést okozott, mint a regény pendelyben kóválygó szereplőinek.
Mindezektől függetlenül, vagy inkább pont emiatt: halálunalmas volt! Csak mentünk, meg történtek a dolgok; mire elkezdtem volna izgulni, mert jött valami probléma, gyorsan megoldotta valahogy ((jegesmedve megtámadta, de a nyanya megbeszélte a macival, hol talál fókát, így elment a maci fókát fogni… - ez volt a mélypont)), a semmi történés meg oldalakon keresztül folyt: a könyv első felében a csaj varr meg zabál (basszus, mennyi nasit magamba tömtem emiatt).
Éjszakánként perverz maci meztelenül melléfeküdt –, értem, csak mi?!
A babonákat elítéli (hülye babonás anyu), de cseppet sem akad ki azon, hogy egy medve emberként viselkedik. Ez a baj a meseátiratokkal: most akkor mese vagy valóság, döntsd már el!
Nagyon nem tetszett!
Az eheti Kreatív írás-feladat megint jó volt. Feladat: Figyeld az életeted és egy pillanatot foglalj haikuba! 3 haikut kérek!
Jaj, márciusban
M’ért esik délben a hó?
Hol vagy már, tavasz?!
***
Mai nap nőnap
Kaptam fánkot, süteményt,
Viszlát, diéta!
***
Kellene még egy,
De nem történt semmi ma
Uncsi az élet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése