Gyorsan eltelt a hosszú hétvége.
Andri két ottalvós szülinapon volt. Az egyik még péntek este volt, Hevesaranyoson. Elvittük, tök király volt! Odafelé klassz volt az „ismeretlen” út (nem túl izgalmas – vagy épphogy az – Egerbocs egysávos tehén-pisi útja (anyu mondta mindig, ha kanyargós volt az út, hogy: ahogy a tehén ment (és pisilt), annak mentén aszfaltozták az utat), visszafelé meg ugyanez sötétben. A másik Istenmezején volt, oda busszal ment, normális időben, átszállással.
Vasárnap átmentünk enni Egerbe. Kipróbáltam a Burger Kinges Tomato Provolone-t. Nem mondanám, hogy ízlett: nekem kicsit tömény volt és valahogy az íze se volt az igazi.
Miközben Eger felé mentünk, egy ismerősöm biciklizett velünk szemben az úton; itthon láttam a facebook-on, hogy Tardoson volt, ahová beköltöztettek pár ukrán menekült családot. A szarvaskői asszonyok palacsintát sütöttek nekik. Csinált pár képet, a face-en nyilvánosan osztotta, szóval, gondolom, nem bánja, ha beillesztem ide a linket.
Hétfőn kiszedtük a fogszabályzóból a drótot. Féltem, hogy a két szélső breketbe úgy van belecsavarva, hogy nem lehet kiszedni, de szerencsére nem: elvágtuk a drótot és kihúztam. Így most csupaszon lógnak a gyöngyök a fogamon, ami közül 2 mozog, mint a fene, természetesen elöl. Jön a jó idő, a nyár, muszáj lesz kezdeni vele valamit, bármennyibe is kerül és bármennyire fáj.
Ma szuper, tavaszi idő volt, minden ablak tárva-nyitva volt. Bár emlékezni nem voltunk, mint ahogy még sosem, de idén ezt a csodálatos és brutálisan aktuális verset szavalta el kedvenc Keresztes Balázsom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése