Ma egész nap Egerben voltam. Hajnalban bementem én is a dolgozókkal és 10-ig Andrásnál lébecoltam. Az igazgató csinált nekem kávét kapszulás géppel. Mondjuk, nem csak nekem, de csak nekem is megcsinálta volna. Sima kávé volt, semmi extra, de ízlett. Gondolkodom egy ilyen gépen, de szerintem nem bírnám anyagilag, meginnék egy doboz kapszulát egy nap. Főleg, ha valami különlegeset vennék, ami még finomabb is.
10-kor nyitott a könyvtár, András elvitt és 13-ig ott mászkáltam. 4 db rég óta keresett könyvet megtaláltam és kivettem még 3-at, ami érdekelt. Meg elolvastam 2-t, durván 10-10 perc alatt. De ezeket is régen, a 2015-ös Lovász Andrea-előadás óta szerettem volna elolvasni.
13 óra körül felmentem a gyógyszertárba, utána ott találkoztunk Kornival és ott szedett fel minket András. Csakhogy, amint kiléptem az épületből, hívott, hogy otthon van – Mónosbélben – ugyanis (egy titkárnő szerint) a polgármester hívta, hogy a rendőr hívta a polgármestert, hogy kinn van a kutyánk. Mivel ilyen „fontos emberek” ugrasztották, azonnal kocsiba pattant és hazakotort megkeresni a kutyát. Majd 1 órán át kóválygott, mikor kiderült, hogy 1. a rendőr nem azért kereste a polgármestert, mert rendőr, hanem mert ő látta meg a kutyát és gondolta, ő valamiképpen el tud érni minket. 2. A polgármester ezek után felcsörögte az iskola számát, ugyanis a mi telefonszámunkat nem tudja, azt viszont igen, hogy András ott dolgozik. 3. A kutyát pedig befogta a sarkon lakó nő és bezárta, nehogy valaki elgázolja, mert amúgy sejtette, hogy a mi kutyánk. Tulajdonképpen tehát fölöslegesen paráztatták be Andrást, mert se a rendőrség, se a polgármester nem kereste, sem pedig a kutya nem volt veszélyben. Mindenesetre hazavitte a kutyát és bezárta az alagsorba, míg visszajött értünk. Szerencsére okos volt, semmit sem tett tönkre.
Ezalatt megérkezett Korni és éhezett, elmentünk a pékségig; már kanyarodott az utcába András, mikor visszaértünk a gyógyszertárhoz. Beugrottam kutyagyógyszertárba is és vettem féreghajtót Sunnynak, ez után már úgy kotortunk hazafelé, hogy meg se vártunk Andrit, aki edzett, hazajött busszal. Itthon András visszatömködte a kutya kiásott lyukát. Egyébként, ha itthon vagyok, nem megy el – legalábbis ritkábban –, főleg azért, mert óránként egyszer azért kinézegetek rá, megsimogatom, ha a kert végében bunkerezik felhívom és lefoglalom pár percig. Sokszor vissza se megy ásni. De így, hogy senki nem foglalkozik vele, addig ás, míg ki nem jut. Ezért nem merem itthon hagyni nem hogy 1 éjszakára, még 1 hosszabb napra se…
Tóth Krisztina: Anyát megoperálták: Minő szörnyűség: a könyvtárba voltam zárva 3 órát, míg András dolgozott, így, miután összeszedtem egy zsák könyvet, gondoltam, ott, egy ültő helyemben elolvasom ezt a pár oldalast. Durván 20 percig tartott.Egyértelműen gyerekeknek – kicsi gyerekeknek – íródott, az ő szintjükön van elmagyarázva a dolog épphogy érintőlegesen, de nagyon kreatív hasonlatokkal!
Ha valaki esetleg ezzel küzd, hogy egy kisebb gyereknek – óvoda, kisiskola főleg – kell elmagyaráznia a rák mibenlétét, ez egy tökéletes könyv hozzá!
Elekes Nóra: A muter meg a dzsinnek: Szintén a könyvtárban olvastam el ezt a rövid kis könyvecskét, amiről a 2015-ös Lovász Andrea-előadáson hallottam.
Nagyon furcsa könyv volt! Rövid, ütős…, és igazából te vagy, aki írod utána még órákig (napokig).
Nem tudom, van-e Magyarországon olyan gyerek, aki ne találkozott volna az alkoholizmus valamilyen szintjével: akár saját szülő, akár nagyszülő, akár szomszéd bácsi az alkoholista (vagy sokat iszik, vagy feszt a kocsmában ül vagy egyéb eufemisztikus kifejezések, hogy ne kelljen ezt azt az átokszót kimondani), a Fókuszban legalább heti egyszer elhangzik az ijesztő statisztika, mégis… mintha a világon nem is létezne alkohol, alkoholista emberek és alkoholizmusba fulladt családok. A szőnyeg alja dugig van velük.
Ez a könyv is elbújik ott 40 oldalacskájával a könyvesboltok (? - még sose láttam boltban) polcainak hátsó rekeszében.
És ráadásul rossz könyv…, rossz olvasni. Persze miután átvergődted magad a krikszkrakszokon, amikből áll a könyv: firkák meg némi nyomtatott betű –, majd konstatálod, hogy rossz volt, utána megkérdezed magadtól, hogy „mert milyennek kellett volna lennie”…?
Ezt a könyvet egy kiskamasz írja firkálja, aki „nem hülye”. Pontosan tudja, hogy „muter” (már nem anyu, abból a státuszból már kiesett) egy nagyon durva pszichológiai betegséggel küzd…, ja, nem küzd. Csak benne van. Ő meg csak lóg a levegőben, mint egy gatyából kilógó cérnaszál, cibálódik muter után, mert nem tud elszakadni. Nem lehetséges, nem képes rá meg különben is, hova menjen? Apuhoz? Aki egyik napról a másikra otthagyja a saját kisgyerekét egy alkoholistával? Apuka rohadjon meg, de tényleg! Ő a legnagyobb patkány az egész regényben, a betűlevesével együtt, amiért képes magára hagyni a gyerekét azzal, akivel ő sem képes együtt élni. És akkor mindenki csodálkozik, hogy előkerül a penge…
Javaslom ezt a videót megtekintésre -, de nem éjszakára, mert még nappal is ütni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése