2022. január 9.

Tegnap dél körül átmentünk Egerbe, a szokásos kajakörre. Ettünk a plázában, én KFC-t Kornival, de már kezdem unni. Andri eredetileg maradni akart Attilával a boltban (Attila családjának dohányboltja van, a srác ott besegít, Andri meg beül mellé szórakoztatni), de fájt a feje. Múltkor ott felejtette a fülhallgatót, azért beugrott, de onnan inkább hazament busszal, nem maradt Attilával se és persze velünk se jött boltba.

Mi hárman bejártuk az összes új boltot, ami nem rég nyílt a Tesco mellett. Persze, mivel ezek amúgy egyik se „új” bolt, mindegyik van már máshol valahol a városban, így elég unalmas volt és nagyrészt sikertelen is, mert nem volt semmi és András is nyűglődött, nem volt kedve nézelődni.

Először a Jysk-be mentünk; itt volt konkrét célom és itt még nem is unta annyira, szóval bevásároltunk akciós törölközőből. Vettünk 4 db nagy fürdőlepedőt és 4 kisebbet, ami még mindig nagy, meg 1 kisebb kéztörlőt, ami azért magányoskodik, mert először azt találtuk, de aztán találtunk nagyobbat, de a kicsivel már nem sétáltunk vissza.

Aztán átgyalogoltunk a Pepcoba. A Pepco mindig is egy „bóvlibolt” volt, és mint ilyen: évente egyszer lehet kincseket találni benne. De az év többi napján teljesen fölösleges vagy használhatatlan dolgokat árul: ronda ruhákat, amik senkire se jók, „kell a fenének”-babacuccokat ezrével, konyhai, nappaliszobai vackok…, meg mindenféle, semmire se jó ócskaság. Most Korni talált nagy bödönös gyertyát, ami marha jól néz ki és talán értelme is lenne, ha a beleoperált kanóc nem érne a gyertya 1/10-éig, vagyis a többi örökre bele lesz olvadva az üvegbe. Narancsillatú, szóval nem rossz, de amúgy szerintem ezeket a gyertyákat nem azért gyártják, hogy meggyújtsák, csak dekorációnak.

Ezek után továbbkutyagoltunk a DM-be, Andrást kb. hatlóval húzva magunk után. Ott nem találtam semmit. Igazából nem is nagyon értem, minek tettek a világ végére egy DM-et, szerintem összesen nem volt még benne 10 ember, amióta kinyitott, beleértve az eladókat.

Ezek után még végigmásztuk a Tesco-t, fizettünk csekket, vettünk kajának valót és kutyahúst, de mivel ragaszkodtam a listámhoz és már én is borzasztóan untam, gyorsan végeztünk.

Mire hazaértünk, meleg volt, mert Andri fűtött, nem aludt ki a reggeli tűz. Estére gombócot ettünk.

Ma reggelre megint bedagadt és megkeményedett az állam alatt a nyirokcsomó. Ezzel együtt természetesen begyulladt az ínyem is.

Tökfőzeléket csináltam pipifasírttal, a dolgozóknak krumplival. És sütöttem olyan virslit csónakot, amit András szokott venni magának a Tescoban, én meg utálom. De, gondoltam, csinálok 4-6 db-ot itthonra, mégiscsak frissmelegen az igazi. 

Az is lett volna, csakhogy a virsli annyira ócska volt, hogy konkrétan kisült a kifliből, csak a bőre – külseje – maradt meg, összesülve. A képen ez nem látszik. Az, hogy elfelejtettem sütés előtt 40 percig keleszteni, teljesen irrelevánssá vált. Csodálkoztam egyébként a sikertelenségen, mert a neten többeknek is tökéletesre sikerült hasonló minőségű virslivel. Így, gyanítom, a sütőm is ludas lehet a dolgoban… De hát akkor még egy kaja, amit soha nem fogok csinálni... 

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél: Ez a könyv ÓCSKA. A legócskább könyv, amit valaha olvastam. Elmondom, miért:

1. dögunalmas nem létező történet. Ennek a regénynek nincs története. Egy ellenőr elmegy egy otthonba, ott van, aztán hazamegy. Közben csinál ezt-azt. Jellemfejlődés (az nem jellemfejlődés, hogy hétfőn rettegő idegen, két hét múlva imád mindenkit, de közben nem történik semmi), konfliktus, probléma, amin körmöt rágunk – egy betűnyi se.

2. dögunalmas szereplők. A főszereplő Jacob Kowalsky. Nem, komolyan… Ez a Legendás lények-film…, még csak nem is átirata –, hanem az író megnézte a filmet és átemelt pár dolgot a regénybe. Pl. a főszereplőket: Linus Baker (érted, baker…. (baker = pék angolul) egyértelműen Kowalsky, még idézeteket is vesz át a filmből: (könyv: Én csak én vagyok – film: Quennie: Minden magnix ilyen, mint maga? Jacob: Nem, csak én vagyok ilyen, mint én) Arthur legyen akkor Newt és 6 szedett-vedett mágikus gyerek (gyerek = kisállat). A hat gyerek egyébként semmiféle jellemrajzzal nem rendelkezik, mindegyiknek van 1-1 tulajdonsága, amit 4-5-ször (Lucy-ét 10-20-szor - - erről még beszéljünk) leír ugyanúgy, de semmi fejlődés, változás nincs, vagy egyáltalán hogy bármi mást csináljanak azon kívül, amit csináltak az első oldalon. Miért pont londiner? Miért pont kiskutya? (értem, farkasember light, de könyörgöm?!) Szakállas lány, aki ok nékül ki akar nyírni mindenkit? Sárkány: akkor ez most állat vagy ember? Se füle, se farka. Arthur – a nagyon titokzatos „kiajófrancez”, akihez SOHA nem talált még csak hasonlót se, egyik árvaházban se a 30 év alatt, ami elég gáz, azért…, természetesen a legmenőbb lény ever és nyilván szerelmesek lesznek egymásba, mert minő érdekesség, ez a csúcsszupermenő csávó is pont meleg. Kicsit sem vagyok ellene a melegszerelemnek, de ez itt szánalmas, erőltetett és nevetséges. Ja és a végén kiderül, hogy amúgy a csajok is melegek…. Melegházasság, örökbefogadás…, basszus, a jegesmedvék hol vannak?!

4. dögunalmas Coelho-idézet-gyűjtemény. Mivel története nincs a könyvnek, egészen nyilvánvaló hogy akkor emiatt íródott, hogy TJK ránk hányja a new age-s baromságait. Ráadásul 10-20 oldalanként ugyanazt… Van vagy 5-6 mondat, ami többször is le van írva. Gondolom, a legfontosabb tételek, hogy a legidiótább --- olvasó is megértse.

5. idegesítő stílus. Ha TJK leülne Matt Haiggel párbajozni, bajban lennék, ki nyerné meg, melyikük a rosszabb. (ja és nyilván mindenki a szemét forgatja, szóval a fordítás is rossz) A „horror részek” (= bármi, amikor Lucy csinál akármit) totál nevetségesek. Nyomorék Linus Bakeren kívül senki nem fél tőle. Az olvasók abszolút nem.

6. Beszéljünk Lucyről… Én kereszténynek tartom magam. Nem bögrésnek, hanem Bibliásnak. Kétszer olvastam el a-tól z-ig. Ezt nem dicsekvésből mondom, hanem mert van fogalmam róla, hogy mi van benne. És az nincs, hogy az Antikrisztus hatéves gyerekként fog a Földön élni. Az viszont igen, hogy a Hazugság atyja. Hallottam egyszer egy tanítást, ahol azt mondták, hogy az utolsó időkben a Sátán „megszeretteti magát az emberekkel”: eléri, hogy ne tartsák annyira gonosznak, félelmetesnek, veszélyesnek, mint amennyire az. Ezt úgy fogja elérni, hogy jónak hazudja magát. Pl. egy nyomozónak, aki csak a gonoszokat büntetni meg vagy valakinek, aki segít az embereknek vagy egy hatéves kisgyereknek… Ebben a regényben, bár Linus konkrétan folyamatosan retteg tőle, míg aztán egyik napról a másikra mégse retteg –, a Sátán egy kisgyerek. Egy cuki, vicces, aranyos szeretnivaló kisgyerek. Coelho-anyám, borogass!

7. Üzenet. T.J. Hooker azért írta meg ezt az „elfogadást elősegítő” könyvet, mert látta, hogy mi történt főként a ’80-as években, de még napjainkban is Kanadában. Az ottani őslakos indián gyerekeket ugyanis kiszakították a családjukból és először intézetbe, majd fehér, középosztálybeli családokhoz integrálták. A cél identitásuknak teljes kiirtása volt: nem beszélhettek a saját nyelvükön, nem ritkán éheztették őket, megerőszakolták őket, sokan meghaltak, egyszóval borzasztó dolgok történtek velük. Klune fel akarta hívni a figyelmet erre a társadalmi problémára, de nem úgy, hogy megüsse a bokáját – vagy fogalmam sincs, mi az oka, de ebben a regényben egyetlen szó sem hangzik el erről a konkrét problémáról, még bújtatott célzásként sem. Nyilván benne van, hogy „ők is különlegesek és fogadjuk el őket olyannak, amilyenek”, de egy mezei olvasó ebből az unikornistakonyból nem jön rá, hogy a regény alapötlete ez a borzalom, ami ellen Klune fel kíván szólalni. Itt zselészerű londiner van meg cuki Antikrisztus és Nem Jön Át Az Üzenet! Ez pedig egy hatalmas hiányosság! Szóval még azt se tudom mondani, hogy vacak, de azért van üzenete. Mert igazából nincs neki.

Ha egyetlen könyvet elkerülsz életedben: ez legyen az!