3 hónap után ismét vitte András Kornit Miskolcra ellenőrzésre. Én a Covid óta nem járok velük, mert nem akarom, hogy valamelyikőnknek (Andrásnak, ki másnak) kinn kelljen lébecolni órákat, míg mi benn vagyunk. De elintézik ők, ügyesek. Különösen, hogy már – még mindig – teljesen jól van Korni. A neurológiai vizsgálat persze megint elmaradt, de nem létfontosságú, és szerintem az orvosok is így gondolják, különben összehoznák a találkozást.
Korni nem is jött haza, Egerben kiszállt a kocsiból és Boginál aludt. Mivel nem volt suliban, így teljesen be volt parázva, hogy ne fusson össze tanárral, de mondtam, hogy nyugodtan mondja, hogy most mászott elő Miskolcról. Suli után elmentek Bogival egy nem rég nyílt cukrászdába, ahol muffint lehetett enni. Jól néz ki a süti (küldött róla képet), de azt mondta, drága és száraz. Nem nagyon hozta meg hozzá a kedvem…
Ma jött haza, de előtte elmentek a könyvtárba egy előjegyzett könyvemért és kisírta, hogy beiratkozhasson. Sírnia kellett érte, mert egyrészt nem ingyenes és nekem is van olvasójegyem, amire hozhat ki könyvet, vagy én is kihozom neki, ha kér valamit…, de ez a kisebb probléma, mert nagyobb gond az, hogy kihoz egy köteg könyvet és visszaviszi olvasatlanul. Vagy ami még ennél is rosszabb: kihozza és én meg el szeretném olvasni, de mikor, mert nálam is van nyolcvan…? Mindenesetre beiratkozott, aztán meglátjuk, mennyit olvas. Max. lesz két olvasójegyünk az én könyveimre.
A Könyvkempinges toronymászás nagyon jól megy. Bár csütörtökön a 4. létrafok „Pihenőnap” volt, úgyhogy nem olvastam semmit. Aznap volt egy könyves kvíz Hails-nél. Hárman live-oltak, igazából megcsináltuk (volna) együtt a tesztet, de valamit senki nem értett… Quizizz-zel csinálta, de mindenkit megzavart, hogy ha rányomtunk a válaszra, azonnal átdobott a következő kérdésre. Így egyrészt nem lehetett velük haladni, mivel ők még sehol sem tartottak, mikor mi már az utolsó előtti kérdésnél, másrészt valamiért senki se tudta kivárni – vagy nem várta ki valamiért – az 1 perc gondolkodási időt. Szóval nem tudom, mi volt a gond… Én is nyomtam, mint a bolondok, szinte gondolkodás nélkül, mert úgy éreztem, telik az idő és mielőtt válaszolnék, kérdést vált és tippelni se lesz időm. Szóval furcsa volt. Állítólag egyébként nem volt vele semmi baj, de valamiért mindenki pörgette, mint a vérhörcsög a mókuskereket. Ezért nem volt annyira jó. (Itt meg lehet nézni a szerencsétlenkedést.)
A tegnapi nap volt az 5., a toronymászós pont neve: Beszél hozzám. Rá kellett nézni a polcra és elolvasni azt a könyvet, ami a kezembe akar mászni. Nos, én nem a polcra néztem, hanem a Molyos kihívásokra, mert jelenleg hármat is csinálok hónapok óta, amit nem kéne félbehagyni. És valóban szembe jött velem egy könyv, amihez épp kedvem is volt. Bár elég rövid, csak ma sikerült befejeznem, így a mai prompt teljesítése átcsúszott holnapra, az utolsót, ami vasárnap jön pedig valószínűleg passzolom.
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában (The Curious Incident of the Dog in the Night-Time): Vannak emberek, akik azt szeretnék, ha a sérült emberek ((vannak, emberek, akik azt szeretnék, hogy bármiféle emberek)) álljanak be a sarokba és csak akkor mozogjanak/beszéljenek/éljenek, ha nekik éppen kényelmes. És lehetőleg úgy, ahogy nekik kényelmes.
Ez egy fantasztikus könyv!
Bár nem szeretem az énregényeket, ebben különösen KELLETT! Hallanunk kellett Christopher hangját, értenünk kellett, mit érez, hogy igazán mellbe vágjon, földbe döngöljön, vasvillával keresztüldöfjön.
Hatalmas pacsi Mark Haddonnak! Bár annyira sok Aspergeres könyvet még nem olvastam, de amit igen, abban egyikben sem volt ennyire érzékletesen és érthetően leírva ez az betegség állapot. Azt hiszem, talán kicsit boldogabbak lennénk, ha néhány dologban úgy gondolkodnánk, mint ő.
Mesteri, ahogy a regény közepén megfordul a történet és a szülőket teljesen más fényben látjuk. Bár igazából mindkettő elcseszett volt, valahol.
Sírtam a végén… pedig, igazából minden jóra fordult…, végül is. Bár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése