Andri elhagyta a bérletét. A mónosit és a helyit is, amivel az edzőterembe járt. Elmondása szerint kiejtette valahol a Cutler öltözőjében. Reménykedtem, hogy valami jófej megtalálja, vagy a takarító, de nem adta le senki, másnap se találta. Muszáj volt vennie újat…
Korni „átszokott” a Lidl melletti KFC-be, végül is ott is lehet kapni hamburgert is, úgyhogy András is tud magának kaját venni. Így nem kell a plázába menni (visszafelé, át a városon kétszer) és általában a sor is kisebb. Viszont nekem egyszer és utoljára hoztak onnan, mert ehetetlenül csípős, nem bírom megenni!
A mai Könyvkempinges feladat: Női szerzők, „Olvass női szerzőtől!”. Vártam, hogy a másik közös könyvre is lesz létrafok és jól tettem, ugyanis ehhez a ponthoz befixált a Lore Olimpus. Amiért hetekig nyígoltam a könyvtárban, hogy szerezzék be nekem. De minek…?!
Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 1. (Lore Olympus – Olümposzi história 1.)
Első sorban azt kell mondjam, engem nagyon felbosszantott ez a könyv.
Leginkább a körülötte lévő hype; különösen az unikornishányás után nem hittem már, hogy ez ennyire jó, mint amennyire tolják az ember arcába.
De eléggé bosszantott az is, hogy először mindenki a Webtoon-ról tolta az arcomba, angolul, nekem meg se Webtoon-om, se angoltudásom.
Utána nagyon felbosszantott, hogy kiadták egy 180 részes sorozat első 25 részét… 6e Ft-ért. Nem érdekelt, hogy vastag és szép és jól mutat a polcon, azt gondoltam, ez egy átkozott nagy lehúzás!
Végül (kivettem a könyvtárból és) elolvastam és felhúzott amit kaptam: a nagy büdös semmi.
A külcsíny megtévesztő. Hatalmas, nagydarab, színes könyv, de nevetségesen gagyi, ronda rajzok. A rajzoló nem tud rajzolni, képtelenség elkülöníteni, ki kicsoda, mindenki ugyanúgy néz ki, és ezt ő is tudja magáról, ezért – micsoda ötlet –, beszínezi őket. Úgyhogy, ez a zöldugyanaz, mint a kék, nem ugyanaz, hanem más. A szemem kiverik a rikító színek. Egyébként bamba arcok, seggek, mellek, hajak mindenhol. Számomra értékelhetetlen.
A történet – legeleje, ugye... –, katyvasz, nehezen értettem meg az egyébként faék egyszerűségű történetet; ki kicsoda, kinek a kicsodája és miért micsoda. A sztori klisé: a szemétről kiderül, hogy jófej, a jófej meg szemét lesz. Persephone egy naiv, buta kislány, akit nem nehéz kihasználni, persze ettől még nem kellene, de borítékolható volt a sorsa. Az „überveszélyes” Hádész egy jelentéktelen bamba senki. Az egész képregény egyáltalán nem vicces, sőt, az utolsó oldalak után inkább kényelmetlen. - - - Nincs feloldás, majd a hatodik 6e Ft-os könyvben, talán. Vagy a Webtoon-on, angolul.
A görög mitológiához semmi köze, rajzolhatott volna kiskutyákat is, vagy levéltetveket.
Nem értem a hype-ot, nem értem a rajongást, nem értem, ki miért szereti, mert ez egy szemét. Ronda, rossz és félbehagyott. Nem ér egy fillért se, nem hogy 6e Ft-ot, ki tudja, hányszor.
Egy tinédzser kislány – aki soha nem fogja elolvasni – anyjaként egyszerűen csak felháborítónak tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése