Hétfő reggel Andri korcsolyázni volt.
...de nem ez volt, ami miatt kedd óta itthon haldoklik megfázva, szerintem, hanem amikor elvesztette a bérletét és edzés után szétizzadva (és ismerve őt, kigombolt kabáttal) felkutyagolt a Cutlertől a Bartakovics úti megállóig, ahol Korni, Bogiéktól kölcsönkért (mivel nála se volt) 200 Ft-ért vett buszjeggyel hazajött. Szóval vacakul van, taknyos meg fáj a torka és a feje, de nem lázas és hála Istennek, nem szenved nagyon. Csak rossz a közérzete, morog és unatkozik felváltva. Teát iszogat, néha NeoCitránt (ami után kivétel nélkül letol egy hisztit, hogy nem gyógyította meg varázsütésre) és a telefonját nyomkodja.
Korni nyelvtanból tornázik az 5-ösért. A tanár azt mondta, otthon csináljon bármilyen feladatot és akkor megkapja az 5-öst. Találja ki, mit. Korni teljesen kétségbeesett, hogy „Ő találja ki?! De mit?!!”, gondolkodott könyvajánlón (nem is olvas), fogalmazáson, aztán végül kimásolt 25 összetett mondatot a netről és elemezte. Nagyon ügyes egyébként, ismeri a módszert, szépen megtalálja a főmondatot, utalószót, be tudja illeszteni mondatrésznek. Persze simán megvan az 5-ös. Irodalomból sajnos csak 4-es, bár szerintem abból is tudna 5-öst, de a biflázás úgy látom, nehezebben megy neki, mint a logika – vagy inkább a módszer, mert a nyelvtan az inkább módszer, mint logika.
Sütöttem ma pudingos csigát leveles tésztával. Nagyon rég vágyom erre a sütire, bár nem olyan lett, mint amilyenre számítottam, valamiért. Melegen azt hittem, nyers, pedig már égett a teteje, de mikor kihűlt és megkeményedett a puding benne, kiderült, hogy simán megsült a tészta. Finom lett, egyébként, csak ilyen „mancsolós”.
Időközben vége lett a readathonnak. A szombati, 6. toronymászós pont neve „Mágia”, amire én elkezdtem olvasni Bíró Szabolcstól a Ragnarögök, ami egyben a TélApás kihíváshoz is passzol. Egyelőre nagyon tetszik az a kihívás, nagyon jó ötlet, jól összeszedett pontok és könyvek. Szóval elkezdtem a könyvet, de nem nagyon haladtam vele, a többnapos olvasás után kezdtem leengedni. Pedig nagyon tetszett, úgy éreztem, visszakaptam a „régi” Bíró Szabolcsot.
Vasárnap, az utolsó, a 7. toronymászós pont „Az út végén” nevet viselte, ide valaminek a végét, vagy egy sorozat végét, vagy egy halállal vagy valami „véggel” kapcsolatos könyvet kellett olvasni. Ezzel már nem foglalkoztam, egyszerűen nem fért bele és nem is volt kedvem hozzá. Befejeztem a Ragnarököt, így kiszabadítottnak nyilvánítottam a sárkányt. (lásd fenn; amúgy Korni rajzolta)
Bíró Szabolcs: Ragnarök: Kedves sárkányrajongók! Láttatok már sárkányt? Süsü, Shrek, Trónok harca és persze Így neveld a sárkányodat… Cukimmmuki! Nem csoda, hogy a téli readathonon nem egy királylányt kellett megmenteni a toronyból, hanem egy sárkányt. Én is másztam a létrán a kis cuki sárkányomért... (lásd fenn)
Aztán jött Bíró Szabolcs és rám dobott egy atombombát. Hát, köszi!
Ez a könyv még a 6. nap könyve volt: mágia, varázslat, de, bár annyira nem hosszú, nem sikerült befejeznem a héten és ki is hagytam miatta a 7. létrafokot. De jobb befejezése nem is lehetett volna a Sárkánymentős Readathonnak!
Ebben a könyvben van ugyanis eddigi életem legocsmányabb, legundorítóbb, legrohadékabb, legááááíííííáááá…. sárkánya. Komolyan, ez… ez… ez nem is sárkány, hanem… nem tudom, mi ez a sárkánynak nevezett… izé. Lépjünk túl rajta…
Amúgy a regényt imádtam! Nagyon! Az első oldalakon berántott Bíró Szabolcs egyedi stílusa, az, ahogy még a (2012-es, dupla) Non nobis Domine-ban írt. Amikor még nem volt a háta mögött 7 Anjouk. Amikor még nem tudta magáról (vagy nem hitte el), hogy baromi jó író. Érződött benne a „magának írás” hangulata, az „Úgyis csak a haverjaim olvassák el.” lazasága. A „tudat alatt sem kell megfelelnem senkinek”. Nyáron újra tervezi írni és kiadni. Őszintén remélem, hogy nem fog elveszni belőle ez az egyedi zamat!
Ez a könyv itt van a polcomon nagyjából, amióta megjelent (2014), de nem mertem hozzákezdeni, mert „biztos, hogy nem fog tetszeni”... Én marha! 🐮
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése