A 24 órás filmnézés után most egy 24 órás olvasás következett. Egyik (új) kedvenc Youtuberem, Enikő minden évszakban tart 24 órás olvasást és most először csatlakoztam én is hozzá. Hivatalosan ma 10-től holnap 10-ig tartott, de én eleve dél körül kezdtem el, 3:30-ig olvastam és másnap már egyáltalán nem. Közben főztem egy rakott káposztát, teregettem, a netet bogarásztam, a tévé ugatott mellettem, szóval nem nagyon haladtam. De többet olvastam, mint valaha.
Két könyv volt betervezve: egy novelláskötet és Jo Nesbotól a nagyon rég óta várólistás A birodalom. De amikor befejeztem a novellákat éjfél körül, beleolvastam A birodalomba és úgy láttam, egy kutya meggyilkolásával kezdődik, szóval nem volt kedvem elkezdeni és lehet, soha nem is fogom. Helyette viszont elolvastam egy rövidke Shakespeare-drámát. Így kb. 3:30-ig olvastam, ami 43 évesen szép teljesítmény.
Varga Rudolf: A macska visszaszökött a régi házba: A 24 órás olvasás Enikővel első könyve – és majdnem az utolsó is. Egyik videójában vette meg ezt a könyvet, majd elkezdte olvasni a readatonra. Én csak kíváncsiságból rákerestem a MEK-en és fenn volt, úgyhogy elkezdtem olvasni vele.
Soha nem hallottam még Varga Rudolfról, pedig ahogy utána néztem, egy nagyon sokszínű művészről van szó. A 71 éves úriember leginkább rendező, de rengeteg írása is van a legkülönfélébb témákban. Díjakat is nyert mindkét műfajban. Csakhogy…, mivel nem nagy játékfilmeket készített, hanem dokumentumfilmet meg ilyesmit, a könyveit pedig kizárólag no-name kiadóknál adta ki, így – szerintem – a kutya sem ismeri. Épp ezért kuriózumnak tartom ezt a novelláskötetet és örülök, hogy Enikőt így bevonzotta a macska a borítón.
A történetek igazából az életben mászkálás egy-egy „véletlenül” észrevett morzsái papírra vetve. Sokszor úgy éreztem, ezeket a nagyszüleim, a szüleim írják, az ő korosztályuk – és valóban, az író jelenleg annyi idős, mint ők lennének. Volt pár, ami kusza volt, de a legtöbb egészen egyszerű, észszerű történet. Az utolsó, hosszabb lélegzetvételű novella egy lakás felújításának kálváriáját meséli el. A legütősebb darab a kötetben.
Örülök, hogy összefutottunk, szívesen olvasnék még az írótól!
William Shakespeare: Macbeth: Nem rég olvastam a Macbeth-et, mert Jo Nesbo írt belőle egy nagyon felejthető regényt, így ez a dráma már ismerős volt. - - - Vagy mégsem? Durva, hogy szerintem Nesbo se értett belőle semmit, amikor elolvasta és megírta belőle a regényét. Én nyilván nem, (de én nem is írtam belőle regényt). Viszont talán nem véletlen, hogy sem az első olvasás, se a Nesbo-féle feldolgozás nem mondott nekem semmit.
Keresztes Balázs - - - na, ő igen!
Ez a dráma látszólag egy töketlen pasiról szól, aki hall egy jóslatot, mely szerint király lesz, majd a felesége belehajszolja egy „gyilkosságba” (végül is megcsinálja helyette), aztán, hogy tényleg király lett, próbálja megőrizni a megszerzett hatalmat, miközben rágja valami bűntudat-féleség is. - - - Sajnálom, hogy Nesbo is csak ennyit látott a drámából és írt belőle egy nagyon közepes, a HH-regényeket közelről sem súroló minőségű regényt. Pedig micsoda rohadt jó kis pszchiokrimi lehetett volna ebből! Macbeth lehetne Harry Hole 2.0, de valami tökösebb, őrültebb, brutálisabb kivonatban, akit felőröl, önmagába zár a bűntudata.
Legközelebb javaslom, egyeztessenek, mielőtt Shakespeare-drámából regényt tervez írni (akárki).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése