Véget ért a karácsonyi szünet, nem csináltam semmit. Összekotyvasztottam a tiramisut és megnéztem két évadnyi Peaky blinders-t. Ez 2*6 db 1 órás film. Pihi kétezerrel.
A tiramisu egészen különleges lett (volna): bár eredetileg csak diósra terveztem, András talált olcsó sütőtököt a boltban, így a krémbe belekavartam egy nagy adaggal, a két réteg közé pedig cukrozott darált diót szórtam. Viszont… annyira sok lett a piskótába áztatott kávé és a tetejére a kakaópor, hogy semmi más ízt nem érzetem, csak a kávét meg a kakaót.
Voltunk enni a plázában; velünk együtt kirajzottak az emberek a nagy karácsonyi szünet után, 1 órán át vártuk a megrendelést a KFC-ben. Egy ideje átszoktunk ide a Burgerből Kornival, csirkeszárnyat rágcsálunk. Elég tré kaja amúgy, szerintem ezt is hamar meg fogom unni.
Peaky Blinders 1. évad: Szóval 4 nap, 6 rész. Ahogy a többiek is írják a Snitten, egy nagyon hangulatos film. Kicsi, zárt helyszín, inkább duma mint történés. Sok szex, sok vér, leginkább mindkettő csak töltelék. Sztori se egy hűha… Akkor miért jó? Színészek…? Nagy nevek: Sam Neil, (ki a fene az a) Cillian Murphy (ja, az Eredetes pasi?!), tök ismerős-vagy-de-honnan színészek (kivéve, akiket JÓL ismerünk, majd a 2. évadtól). Nem rosszak, de nagyjából ők is csak beszélgetnek, melleket mutogatnak meg CM néz azzal a brutálkék szemével. Közben mennek…, mennek…, megy a zene, mennekmennek…, hülye sapkában és még hülyébb frizurával.
Ez a sok „semmi” csak úgy behúz. Megmondom, miért: mert a 6*60 percben mindig történik valami 2-3 perc, amire addig (általában 5 részen át) vártál, ami felspannol, ami felcsigáz, hogy aztán üssön, aminek ütnie kell. És ez persze továbbrugdos a további 6 részig, mert jú need az utolsó 2-3 perces ütésre és végig…, hát… szenvedsz érte 6*60 percet. De tényleg…
Birmingham bandája 2. évad: 2 nap, 6 rész. Ez elég komoly teljesítmény, főleg, hogy rosszabb volt, mint az 1. évad.
Tommy. Míg az 1. évadban egy tökös hidegvérű fickó volt, itt állandóan kihasználják, átverik, megverik és feszt a csajért nyávog.
Sam Neil. Ah… Ebben az évadban többet kefél szegény, mint pályafutása során összesen (beleértve az ez után következő összes filmjét is). Érzékelhetően ő is megzuhant, a bátor, „odacsapok nekik” kiállása utálatos bosszúhadjárattá fajult, ráadásul a cél is irányt váltott és anyám…, ez borzasztóan szánalmas! Szerencsére úgy lett vége, ahogy megérdemelte!
Tom Hardy. „Tom Hardy-show, Tom Hardy-show. Nem beszélünk, csak fenyegetve nézünk, Tom Hardy-show.” Jó, hát lehet őt nem imádni, de most komolyan?! Valami elképesztően cuki! Az évad egyik legkirályabb jelenetében is ő játszik, a 4. részben, vagy huszonötször visszatekertem, annyira jók voltak!
- - - Igen, VOLTAK és itt most hadd emeljem meg a kalapom a méltatlanul mellékvágányra pakolt Darby Sabini – vagyis Noah Taylor előtt, akivel olyan párbeszédet lenyomnak, hogy az megérdemli, hogy ide beillesszem. Hát, imádom őket!
Aztán, ha már mellékszereplők, kb. 5 másodpercet szerepel benne Josh O'Connor, aki A koronában volt Charles herceg, itt egy meleg írót játszik, aki 5 percet besegít Tommynak. És persze ő is cuki.
Polly a gyerekét keresi, meg is találja…, félelmetesen megbízhatatlan feje van!
A történet nem sokat változott az 1. évad után. Most is mindenki megy, beszél meg szexel. A 6. rész nyilvánvalóan megint katarzis, főleg ezzel a dallal, ami az életemben eddig hallott legcsodálatosabb keresztény dal.
És persze a trailer (ami amúgy szintén unalmas):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése