10 körül keltünk. András ajándékot csomagolt, én – illetve a gép – bekavarta a grissinit. Értelmes kommunikáció: - Mit csinálsz? - Grissinit. Olyasmi, mint a pogácsa… - Köszi…, mi az a fogaccsa?
András főzött zöldséglevest, meg előkészítette a rántott húst, amit én sütöttem meg. Közben én – illetve egy idő után közösen – kínlódtunk a „kinyomós keksszel”. A tésztát pontosan a recept alapján csináltam és tapintásra jó volt az állaga, de abból az eszközből, amivel formákat lehetett kinyomni vele, képtelenség volt kinyomni. Elvileg az sem volt mindegy, milyen módszerrel nyomjuk a tepsire a kekszet, aminek ráadásul hidegnek kellett lennie, szóval egész nap azzal kínlódtam, hogy kierőszakoljam a tésztát a gépből és lehűtsem sütés után a tespit. Nem tudom, mi volt a baj, mert senki sem beszélt Arnold Schwarzenegger-ről, hogy hívta volna segíteni, de tuti, ennek a tészta-állagnak kellett lennie, mert nagyon finom lett: puha, de nem esett szét, sőt, még másnap is ehető volt, finom.
A grissini kevésbé sikerült, szerintem túl vékonyra sodortam vagy nem tudom, de nem volt finom és másnap már ehetetlen volt.
A keksz miatt nem csináltam karácsonyi tiramisut.
Miután András elkészítette a rántott húst, gyorsan felállította a fenyőfát; a végére csatlakoztak a kölykök is. Mire állt a fa, kész volt a vacsi is és hála Istennek, a keksz-tészta is elfogyott.
Gyors vacsi után volt egy még gyorsabb ajándékozás. Ez már nálunk egyáltalán nem divat, a reggeli csomagolásmizéria is teljesen fölösleges volt. Pár napja elmentünk ketten Egerbe, beugrottunk a négysávoson lévő Euronics-ba és vettünk egy vezetékes menőbb (= drága) fejhallgatót és egy vezeték nélküli kevésbé menő (= kicsit olcsóbb) fülhallgatót Andrinak (egyiket géphez, másikat edzéshez), Korninak pedig egy menő mikrofonos fejhallgatót a MineCraftos haverjaihoz meg egy hajszárítót, mert azt kért. A fülhallgatót meg a hajszárítót még aznap odaadtuk nekik –, mint mondtam, teljesen hidegen hagy mindenkit a karácsony. Most megkapták a maradékot. Én kaptam egy nagy zacskó Stühmer szaloncukrot és nem mertek nekem könyvet venni, ezért inkább egy ajándékkártyát vettek. Jelenleg még én sem tudom, mit vegyek belőle. Idén rengeteg könyvet vettem, jövőre jó lenne kicsit visszafogni magam. Csinálni akartunk közös családi képet is; én kitaláltam, hogy legyen rajta a kutya is, de Sunny úgy meglepődött, hogy bejöhet, hogy teljesen megzavarodott szegény. Végül a telefont se tudtuk beállítani sehová úgy, hogy fókuszálja a fát meg minket is, úgyhogy nem kínlótunk vele. Tervben volt, hogy este filmet nézünk – A fiú, akit Karácsonynak hívnak –, de senkinek nem volt kedve hozzá.
Kicsicicának is begyulladt be a szeme, őt is kamillázom. Ma három alkalommal vettem észre, ahogy Cikó tiszta idegből rátámad és csapkodja a mancsával. Nem normális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése