2021. október 26.

Ma végre eljutottunk a fodrászhoz. András bevitt és eljött értünk, bár Korni, amint kész lett, elkotort Bogihoz. Aztán együtt jöttek át Mókusbélbe, itt is aludt két éjszakát. Első éjszaka utáni nap este hívott az anyukája, hogy nem akarna-e esetleg hazamenni a csemete, én meg mondtam, hogy mire hazaér, sötét lesz, maradjon még 1 éjszakát, nem zavar. Tényleg nem zavar, csak utána lapátolni kell Korni szobájából a szemetet. De mindegy, mert egyedül is képes rá…

Szóval kezdjük ott, hogy Korni tényleg levágatta a haját fiúsra, ahogy akarta. Igazából csini lett, bár én teljesen elfogult vagyok vele. Más véleménye meg nem érdekel. Szóval csini kis gomba lett. Most a kockás ingben meg a formátlan farmerben, ezzel a kis gombafejjel úgy néz ki, mint ahogy Eszti 1995 körül –, ezt egyébként ő mondta, de tényleg, ugyanaz a stílus, mint ami akkor volt menő.

Én is megkopasztattam magam, rövidebbre vágtam, mint szoktam, pár nap és idegesíteni fog, hogy belelóg a szemembe, de nem éri át a hajgumi. Én még a fodrásznál lefényképeztem Kornit, ő engem azóta se…

Szó volt róla, hogy szeretne Bogival tököt faragni és így, hogy nálunk lébecolt, volt rá alkalom is. Fél hangerőn említette Andrásnak is, pedig rendesen kellett volna, mert neki kellett tököt vennie és a faragásban is kellett segítség. Ettől függetlenül még így is meghallotta, és míg mi kopasztódtunk, ő bevásárolt és vett egy kisebb tököt is. Utána segített nekik kifaragni. Ők megrajzolták meg kiszedték a belét, talán a faragásba is beszálltak, de a kemény héját az éles késsel András vagdosta ki. Macskafej-formájú lett, nagyon klassz!

Találtam egy KÖNYVES EMLÉKEK book tag-et, ami kicsit más, mint az eddigiek. Ez az eredeti: (ez a booktuber nem rég egy szuper videót töltött fel a Gárdonyi-házról, a jelenlegi tagos videóban pedig kiderült, hogy kunhegyesi… kicsi a világ.)

1. Olvastak-e neked a szüleid esti mesét? Ha igen, mi volt a kedvenced, mire emlékszel? - - - Nem emlékszem ilyesmire. Konkrét emlékem a János vitéz-felolvasás volt. Azért kicsit gyanús, hogy csak azt az egy „mesét” olvasta anyu, inkább csak nem emlékszem a többire. Amit nagyon sajnálok. Majd egyszer megkérdezem a bátyám, ő emlékszik-e ilyenre.

2. Mi volt az első könyv, amit azért vettek meg neked, mert te választottad? - - - Azt pontosan nem tudom, de arra kifejezetten emlékszem, hogy én választottam ki a boltban Magyar Katalin: Jeripusz című regényét, ami már akkor se tetszett, de boldog voltam, hogy magamtól magamnak könyvet vehetek. Egyébként a sarki presszóboltban vettem, akkor épp nem tudom, kinek a tulajdonában volt, mert minden hónapban másé volt és más volt ott. Ekkor is valami könyvet is áruló csemegebolt.

3. Mikor és kitől tanultál meg olvasni? - - - Valószínűleg az iskolában. Az alsós tanárom Marika tanár néni volt, imádtuk. A napközis Irma néni volt, akit nem annyira imádtunk, illetve egy negatív emlékem van róla: mikor Kéri Timivel be nem állt a pofánk és leragasztotta celluxragasztóval. Szegény, nem tudom, meddig mentünk el, mire ez volt az egyetlen eszköze. (Megérdemeltük, de mély trauma lehetett, ha ennyire emlékszem rá.)

4. Melyik volt az első kötelező olvasmány, ami tetszett? - - - Talán a Légy jó mindhalálig, de fogalmam sincs, miért (és mikor) olvastam el. De az az egyetlen, ami nem kínszenvedésként él a fejemben.

5. Volt -e olyan meghatározó személy, pedagógus az életedben, aki még közelebb hozta hozzád a könyveket? - - - Nem pedagógus: az egész család, sőt, a házunk is. Egy egész szekrény és két hosszú polc tele volt könyvekkel. Imádtam köztük kurkászni, de sajnos sose olvastam végig egy könyvet se onnan. Mindenki olvasott a családban: apu sokáig járatta a Rakétát, bátyámnak sok Delfin könyve volt, anyu pedig a vége felé kezdett el Romana-kat meg Júliákat felhalmozni.

Pedagógus: már csak a főiskolán, viszont ott több is (XX. századi világirodalom, francia újregény Szentesi Zsolttal, határon túli irodalom Lisztóczky Lászlóval). Érdekes, hogy az általánosban, a gimiben pedig főleg nem volt olyan tanárom, aki kihasználta volna a már akkor nyilvánvaló grafomániámat. Arra emlékszem, hogy amint le tudtam írni az első betűt, már verseket, regényeket és kutyaneveket írtam ábécésorrendben, a disznótoron a hentest nyúzva, hogy mondjon Dzs-vel egyet, de arra egyszer sem, hogy bárki is kérte volna, hogy elolvassa, mit kaparászok feszt… Tényleg nem érdekelt senkit, ami szerintem iszonyat nagy pazarlás, mert egy megfelelő pedagógus kezében sokra vihettem volna. Egyébként erről szerintem a szüleim is tehetnek, mert soha nem érdekelte őket se és nem kerestek mellém senkit, aki megtanított volna írni. Tudták, hogy szeretem, de max. annyiban támogattak, hogy megvették nekem a füzetet, tollat, naplót, amire csak vágyakoztam, de soha nem hitték, hogy én azokba értelmes dolgokat írok (és nem is, de írhattam volna). Kíváncsi vagyok, rajtam kívül vajon hány tehetséges ember veszett oda hasonló okok miatt a ’80-as években.

6. Mi volt az első regény, meseregény, amit elolvastál? - - - Talán a Két Lotti, de amire nagy rajongással emlékszem: mamától kaptam ajándékba Astrid Lindgren: Karlsson a tetőről című regényét, még általános iskolában. Nagyon szerettem, többször is elolvastam és bár utáltam Karlssont, de Öcsit szerettem és végig szurkoltam, hogy kaphasson egy kutyát. Janikovszky Évától a Velem mindig történik valami is többszörolvasós volt, de azt nem tudom, mondhatom-e regénynek… Volt benne egy olyan rész, hogy rokonok jöttek látogatóba és a gyerek két összetolt fotelben aludt. Minden vágyam volt egyszer úgy aludni és egyszer teljesült is, amikor nálunk aludt valami szintén rokon. De óriási csalódás volt, mert borzasztóan kényelmetlen volt!

7. Mi volt az első klasszikus, nem kötelező kötet, amit magadtól elolvastál? - - - Valamiért mostanában előjönnek olyan emlékek, hogy a szobámban ülök a cserépkályha mellett a kemény kockafotelben és az Üvöltő szeleket olvasom. Ez biztos, hogy megtörtént, valamikor a gimiben szerintem, de még a főiskola előtt.

8. Mióta jársz könyvtárba? Melyik könyvtárakat látogattad fiatalabb korodban? - - - Járok, amióta az eszemet tudom. Szentimrén szuper könyvtár volt mindig is; nekem még rémlik egy Fő úton lévő kisebb is, de valójában a művházban volt megnyitva a csodálatos, hatalmas (félelmetes; tényleg féltem a monumentalitásától, főleg a galérián, pedig az volt a legizgalmasabb hely), galériás könyvtár. Mai napig csodálkozom, ha visszaemlékszem, mert egy 2000 lakosú kis faluba minek galériás könyvtár, de viszonylag sokáig működött. Gimis korom vége felé nyitottak ott diszkót és a könyvtárat átköltöztették egy kis szobába. A kunhegyesibe is beugrottam néha; az is szuper, hasonló a szentimreihez, még kinézetben is, hatalmas, tágas, üvegablakos épület. Aztán jött a fősulis magyaros könyvtár, amit szintén imádtam a nagy asztalokkal és a körgalériával, és most az egribe járok, amiről már nem egyszer írtam. Több részlege van, rengeteg könyv van, sok újdonság, sok extra szolgáltatás. Ja, és még volt Miskolcon is kettő: az egyetemi magyaros meg a központi a városban, de az utóbbiban tényleg egyszer, az előbbiben meg ritkán és akkor is inkább gépezni meg fénymásolni voltam. Brutális biztonsági rendszer volt, beléptető kapu meg mágneskártya, ami most már alap, de akkoriban nem volt az, és számomra teher volt, szóval azokat nem szerettem. Nem rég láttam egy videót Linszyynél a központi nagykönyvtárról –, nem rémlik, hogy ennyire szép volt 2004 körül.

9. Volt kedvenc könyvtárosod? - - - Azt nem tudom, ki volt a szentimrei könyvtáros, rá nem emlékszem már. A fősulin két nő volt, egy idősebb és egy fiatalabb, őket szerettem. Az egriek pedig sokan vannak, őket még fel se ismerném az utcán. De a hangtár könyvtárosát pl. igen, ő elég menő csaj és egy időben, mikor a hangtárba jártam 1998-9 körül, hetente találkoztunk.

11. Mi volt az első könyv, amit kikölcsönöztél? - - - Van olyan ember, aki erre emlékszik?! Halvány lila gőzöm sincs. Úgy emlékszem, az elején, még Szentimrén, ritkán vettem ki azért, vagy úgy könyvet, hogy el is olvastam. Inkább képeskönyveket, főleg állatokról, csillagászatról, tudományokról. De nem olvastam és főleg nem értelmeztem őket, csak lapozgattam és nézegettem a képeket.

12. Mi volt a kedvenc klasszikusod általános iskolában? - - - Azt hiszem, az elmúlt 1-2 év előtt, míg a booktube-erek miatt nem kezdtem el olvasni, utáltam a klasszikusokat. Az Üvöltő szelekre emlékszem, hogy olvastam, de arra is, hogy a kötelezőket direkt nem (főleg gimiben; a főiskolán jöttem rá, hogy az Úri muri fantasztikus, mert a gimiben nem voltam hajlandó elolvasni).

13. Mi volt a kedvenc szórakoztató irodalomhoz, illetve ismeretterjesztő irodalomhoz tartozó könyved általános iskolában? - - - A már említett Karlssonon kívül szerettem a Fekete István-könyveket, bár azt se olvastam végig egyet se. Nyaranta Nagyivánon, mamánál nyaralva pöttyös könyveket olvastam: Intőkönyvem története, Bezzeg az én időmben, Az utolsó padban, Szív a kerítésen – ilyen címekre emlékszem.

12. Mi volt a kedvenc klasszikusod középiskolában? - - - Mint mondtam, messze elkerültem mindet. Az Úri muri azért érdekes - és emlékezetes, mert emlékszem, hogy nem olvastam el és a dolgozat alatt ültem és lestem, nem írtam egy szót se a lapra. Természetesen 1-es lett. Aztán főiskolán elolvastam és imádtam!

13. Mi volt a kedvenc szórakoztató irodalomhoz, illetve ismeretterjesztő irodalomhoz tartozó könyved középiskolában? - - - Na, erre pontosan emlékszem: Scott Frost: Dale Cooper naplója. 1992-ben jelent meg, máig sem tudom, hogy szereztem be Tiszaszentimrén… Annamarival olvastuk, meg voltunk őrülve érte! És persze az akkoriban futó Twin Peaks-ért is. És még a Banda cicája volt ilyen, azt is nagyon szerettem, bár a benne szereplő zenekarok közül egyet se ismertem.

14. Melyik volt az első könyv, amit a saját keresetedből vásároltál? - - - Saját keresetem először 2004-ben volt, amikor dolgoztam két hónapot, és szerintem Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár című könyvet vettem meg. A Barátnőim a terhességről is saját szerzemény még a kezdetekről, de az már lehet, hogy inkább András fizetéséből volt.

15. Mik azok a kötetek fiatalabb korodból, amikhez leginkább kötődsz és még mindig a polcodon vannak? - - - Cini-cini muzsika, Gőgös Gúnár Gedeon, Vidám mesék – ezek elég alapok, bár már egyik sem saját, hanem mindegyiket én vettem a gyereknek. De megvan a Hol bujkálsz, Cinege, sajnos a Karlsson már nincs és az Üvöltő szelek is valahol elveszett még Szentimrén.