Úgy tűnik, Kicsicica gondoskodik magáról… Este nem ült az ablakban, ahogy szokott. Féltem, hogy Sunny nyúzza megint, de a kutya kinn gömbölyödött a lépcső alatt. Akkor attól féltem – bár ezt őszintén, nem hittem –, hogy úgy megnyúzta, hogy valahol haldoklik a kertben a sötétben, de nem láttam sehol fehér gombócot. 21:30 körül kiálltam óbégatni, a cicus meg a kerti fészerből mászott elő nyújtózkodva, szóval szerintem befeküdt oda, mert fázott az ablakban.
Egyébként jó idő volt ma, 15 fok körül, de reggel be volt fagyva a kutya vize és naplemente után már cidri volt.
Voltunk ma Egerben, de csak a plázában; ettünk, bár én előtte toltam le fél kalácsot, így csak egy kávéshake-et ittam. Utána DM, most nem csináltam képet a szerzeményekről. Vettem nagy bödönös Baba tusfürdőt, szokásos Elseve Dream Long sampont és balzsamot. Vettem Denkmit márkájú, szárítóba való illatosító kendőt és egy csillámos Labellot, amitől tényleg csillog az ajak és nagyon szexi.
Andri ment volna edzeni, de a haverja állandóan tologatta, hogy mikor találkozzanak fél-fél órákkal. Végül nem várt rá, hazajött velünk. Alighogy betette itthon a lábát, írt a srác, hogy mostantól akkor ráér. Nem ment vissza… Korninak kaja közben jutott eszébe, hogy benn maradna Bogival és elmennének edzeni. Biciklizett, fájt a feneke és azt hiszem, wellnesszeztek is.
Valamelyik nap láttam egy filmet –, amúgy már többször is: Titokzatos folyó. Nem rossz film, tervezem elolvasni a könyvet is. Úgy terveztem, hogy Tim Robbins-tól keresek filmet: Jákob lajtorjája, amit ezer éve meg akarok nézni, pl., de nem azt néztem mégsem, mert találtam egy másikat, az Egy tökéletes nap címűt, amit magyar szinkronnal (valaki mentsen meg Pikali Gerdától!) és eredeti nyelven is megtaláltam. Nagyon tetszett!
Adott egy ötfős segélyszervezeti csoport egy háború sújtotta kis faluban: két nagy öreg, egy zöldfülű, egy ellenőrzésre beesett aktakukac és egy helyi fickó. Egy hullát kell kihalászniuk egy kút mélyéről, de nincs kötelük. Elindulnak kötelet szerezni. Ez történik ezen a tökéletes napon. Már az Országúti bosszúban is feltűnt, hogy imádom ezeket a lassú, roadmovie-szerű, „igazából semmi nem történik”-filmeket. Mi kell ahhoz, hogy szeressem? Ütős háttértörténet, ütős színészek és ütős zenék – hát, itt is volt mindegyik.
Szerettem a kis csoportot, főleg a két öreg pasit, bár folyton cinkelték egymást, teljesen egy hullámhosszon voltak és bevédték a többieket. Mambru fantasztikus volt, ahogy a helyzeteket kezelte és mindenkire képes volt úgy tekinteni, mint akinek lehet segíteni, minden problémára úgy, hogy meg lehet oldani. Egy hihetetlenül jó ember, pont ilyennek képzelek el egy segítőt a háborúban. Nem sok filmet láttam eddig, amiben Benicio del Toro szerepel, de ez most nagyon betalált, imádtam benne! Sokkal jobban áll neki ez a dagi, szakállas, tata-sztájl, mint azok az extravagáns hímringyók, amikbe belekényszerítik a többi filmjében (amit én láttam). Tim Robbins minél öregebb, annál menőbb, de így van ez színészéknél… Ebben a kicsit kettyós karakterben is remekel; sose lehetett tudni, hogy nem normális, vagy pontosan tudja, mit csinál vagy mindjárt belök egy poént, amitől lefejeled az asztalt (megvolt mindegyik).
A háború épp annyira jelent meg, hogy érezd át, de ne üljön rá a válladra, ne vidd magaddal a film után jobban, mint amennyire kell. Ebből a szempontból a Jojo nyuszi jutott eszembe, hogy azért abban is voltak durva dolgok, de a film alapvetően nem erről szólt, így elnéztél mellette.
Szóval nagyon tetszett, az biztos, hogy többször is megnézem még!
trailer:
És az egyik legjobb dal a filmből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése