Kitaláltunk Andrással egy szuper kaját, amit mindkét gyerek két pofára töm és durván fél óra elkészíteni –, főleg, ahogy mi csináljuk. Ugyanis a pirított rizst ő csinálja, a húst pedig én. A rizshez először tett hagymát, de Korni mindig nyikorgott miatta, így az egy idő után elmaradt. A wokban megpirítja a rizst, ízesíti sóval, leveskockával, felönti kétszeres mennyiségű vízzel, majd letakarva rotyogtatja, „amíg nem lesz benne kráter” – idézet a szakácstól. Én a csirkemellet felkockázom, sózom, borsozom, szórok rá gyömbért, löttyintek rá kis olajat, szójaszószt és mézet, ezt kb. 10 percig pácolom, majd kisütöm. Kicsit olyan, mint a gyros, csak rizzsel és nem gyros-fűszerrel.
Sütöttem fagyasztóból rántott patisszont, de ehetetlen rossz lett! Nem tudom, mit rontottam el! Múltkor tűzforró olajban pöpecül megsült, most odaégett. Aztán próbáltam lassú tűzön, de ott meg ledobálta a bundáját. Közben gumis állagú volt és folyt belőle a víz. Kidobtuk, és valószínűleg a többit is ki fogjuk, valamint nem fagyasztunk le többé ilyet. Teljes pazarlás így, akkor inkább termesszünk feleennyit és együk meg frissen mindet. Hát, nem hiába, tanuljuk a dolgot, lesznek tévedéseink… Tettem el sütőtökmagot, klassz lenne, ha kelne ki róla tök. Mint írtam, sajnos a karfiol is mind meghalt, a két sorból nem tudtunk még egy torzsát se összekaparni. Valószínűleg az is stornó, vagy teljesen máshogy – mondjuk, melegházban. Én szeretnék egy sor padlizsánt és cukkinit is.
András letöltötte a WoW-ot és Andrival játszanak. Ő kinn, Andri benn és valami cseten beszélgetnek. Ez ritka kincs, bár mindketten feszt a gépen ülnek, de szinte sosem játszanak együtt. Ez most ilyen őszi szüneti party.
Ezt a regényt egy 18 éves kislány írta…, és őszintén mondom, hogy gratulálok!
Ugyanis olvastam már 18 év körüli író könyvét, ami nagyon nem tetszett és olvastam Ellenpontos könyvet is, ami nagyon nem tetszett! És nagyon örültem, hogy ez a könyv mindkét szempontból megugrotta az elvárásaimat!
Ennek a sorozatnak az a koncepciója, hogy a könyv egyik oldaláról az egyik főszereplő szemszögéből (E/1) olvassuk, a másikról pedig egy másik szereplőéből (szintén E/1) ugyanazt a történetet, a könyv középső lapjain pedig (amit fel kell vágni ollóval – ez mekkora ötlet már!) egy 3. szemszögből olvassuk a megoldást. Ez a szerkesztési módszer pedig rengeteg buktatót rejt magában (ugyanazt a történetet kétszer leírni, de két szemszögből), szóval író legyen a talpán, aki meg tudja írni élvezetesen!
A két különböző személyiség elég jól működött ebben a regényben, ugyanis Emma egy elkényeztetett önző kis liba volt, Nittaya pedig egy jóindulatú fostalicska. Tetszettek a mellékszereplők, akik összekapcsolták őket (barátok) és ahogy a kényszer hatására egyre nyíltak egymás előtt, míg végül rájöttek nem csak arra, a másikban mit kell szeretni, hanem arra is, magukban mit kell változtatni.
A történet dupla leírása okozott némi uncsit nálam, de talán azért, mert elég nyilvánvaló volt a végkifejlete és, hát a problémák számomra kissé banális, tinigondok voltak. De Korniék lerágják a körmüket, szóval szerintem ez is működik a célközönségnél!
Ami nekem különösen tetszett: a kommunikációs deficitek leírása: a villamos, a hegymászás, a kávé…, hogy egy külföldinek mi érdekes Magyarországon, és hogy szegény csak végig gubbasztott, mert „vendéget nem ugráltatunk”, miközben lejátsszuk előtte az életünket, mert „mi itthon vagyunk és nem kell viselkednünk” – tipikus hülye magyar szokások és reakciók. Nagyon jól felismerte, eltalálta, bemutatta.
A 3. nézőpont nagyon ötletes volt! Már a két nézőpont végén tudtuk a végkifejletet, így a könyv közepe tulajdonképpen lezárás volt, de nagyon ügyesen megoldotta!
Természetesen volt szemforgatás, de nem fulladtam bele a klisékbe és semmitmondó frázisokba, szóval ezért is jár a pacsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése