Tegnap este 17 órakor végre kihozták az augusztusban rendelt tüzelőt. Most haladni kell, feldarabolni, kicsit szárítani (közben imádkozni szárazságistenhez), majd elpakolni.
Ma reggel a gyerekek elmentek intézményekbe, mi később indultunk Madarasra. Temetésre. Már megint… Pár hete kaptam az unokatesómtól egy levelet, hogy meghalt az anyukája, az én nagynéném, anyukám nagyobbik húga. Anyu 71 éves lenne most, szóval ő fiatalabb volt, talán még nem volt 70 éves. Nem találkozunk gyakran, sőt, igazából évek óta semmit se tudok róluk; míg anyu meg mama élt, rendszeresen összejöttünk Nagyivánon. Azóta valahogy minden fontosabb lett és persze sokan kiestek a közösségből...
Odafele megálltunk Füreden a Tescoban, de úgy terveztük, visszafelé is meg fogunk, ami jó nagy baromság volt, mert sejthettük volna, hogy akkor már semmi energiánk nem lesz. – Nem is volt, nem álltunk meg. Viszont ezért egy csomó mindent nem vettem. Azért pár dolgot igen: füzeteket (Korninak kaktuszost), kekszet, reggelit.
A temetésről nem sokat tudok írni. Úgy éreztem magam, mintha egy ismeretlen valaki betévedt volna egy ismeretlen ember temetésére. Valahogy a valóság megfoghatatlan volt, ahogy állok egy olyan ember temetésén, aki hozzátartozik az élethez. Utána volt egy kis kajálgatás a családdal. Maradtunk vagy 1 órát és baromi jól éreztem magam! Nagyon jó volt találkozni az unokatesóimmal, anyu kisebbik testvérével, a családjaikkal. Szeretve éreztem magam. Kár, hogy a mindennapokban ezek kifolynak a kezünkből.
Egerbe érve még elhoztunk egy íróasztalt András volt főnökétől. Kicseréltük Korniét egy nagyobbra, többfiókosra.
Korninál osztályfotózás volt; tavaly annyira rosszak lettek a képek, hogy meg se rendeltük. Letöltöttem a vízjegyes változatot és elég az. Remélem, idén jobban sikerült!
Babaduma: - Andri, mi volt ma az ebéd? - Hús, valami gumós körettel (= galuska).
Írt Feri, szombaton jön! Csak úgy, motorozgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése