Délelőtt mosás, teregetés, hajmosás, bátyámmal trécselés telefonon. A fás nem hívott.
Délben átbuszoztam Egerbe. Korni várt a buszváróban, de morgott, mert a busz nem gurult be a nagy megállóba, így egyedül kellett elmennie az utca túloldalán lévő Spárig. Hihetetlen, miken nem hisztizik, második dackorszak, vagy nem tudom, mi ez…
Amikor kiderült, hogy mik lesznek a kötelező irodalmak, az is kiderült, hogy egyik könyv sincs meg, vagy elérhető közelségben (az Abigél tuti, megvan valahol, valamelyik doboz alján Egerben), ezért bementünk az Érsek úti Sipotékába. A hatalmas pláza-Libri miatt (ahol sosincs semmi, csak ha előrendelem), nagyon ritkán járok ebbe a könyvesboltba, pedig tök jó! Kis bolt, borzasztóan zsúfolt, de – ahogy a továbbiakban majd látni lehet –, szinte mindent meg lehet kapni. Az Abigélt a Móra Diákkönyvtár-sorozatban vettem meg, totál egyszerű, de nagyon pöpec kis könyv. Az Ábel a rengetegbent természetesen Helikon-kiadásban. Szép kis könyvek, már van belőle 5 db. Rákérdeztem, megvan-e a Ház az égszínkék tengernél. Megvolt. Azt is megvettem. Valamilyen megfontolásból a boltos néni kedvezményt adott, a 3 könyvért 8288 Ft helyett 7500 Ft-ot fizettem. Így kb. 2500 Ft-ra jött ki a könyvek darabja, ami jó is volt meg nem is, mert pl. a Ház így sokkal olcsóbb lett, viszont a Helikonos meg sokkal drágább. Az Abigél meg alapból drága. De mindegy, mert kellettek ezek a könyvek és az árengedmény felvidított.
A zsákmánnyal a tarsolyunkban átmentünk a suli elé a tökös térre. Természetesen 50 fok volt és sehol árnyék, majd megfőttünk a napon, beálltam egy kis fa alá, hogy ne haljak meg. Korni elkezdte olvasni az Abigélt, de az első 5 oldal után bevágta, hogy unalmas. Mondtam, hogy az elejét pörgesse át, mert utána jó lesz, de félek, hogy nem fogja elolvasni, bármennyire ígérgette. Egy idő után elegem lett és átültettem Kornit a túloldali virágágyásra, ott nem égett szét az agyunk. Mellettünk öreg hajléktalan(nak látszó) bácsik ültek, az egyik „beszólt” – illetve kedveskedő hangon megkérdezte, hogy „- Kisasszony, hát ne haragudjon már, de lenne egy nagyon fontos kérdésem…” - mindezt somolyogva az orra alatt, tehát gyanítottam, hogy csak kekeckedik. „- Miért süt a nap…?” - Mert nem tud főzni. - vágtam rá gondolkodás nélkül. Fickónak koppant az álla a parkettán, némi hatásszünet után elröhögte magát és kedvesen utánam szólt valamit, de nem értettem, mit. Mákom volt. Ha nem ilyen ezeréves hülyeséget kérdez, nem biztos, hogy én jövök ki jól a szituból.
Pár perc múlva megérkezett Korni barátnője, aki miatt lényegében benn maradt Egerben, csakhogy a gyerek beült az anyjával a szülőire, én meg nem engedtem Korninak. Semmi értelme nem lett volna; beszélgetni úgysem tudtak volna és még én is untam, nem hogy ő. Csalódottan totyogott át szegény az apjához, aki elvitte Burger Kingezni, így jól jött ki mégis az egészből.
A szülői értekezlet érdekes volt. Előtte a tornateremben találkoztunk, nagyjából 15 percig beszélt az igazgató meg valami rendőr a semmiről, aztán a többiek felvonultak, mi, 8-os szülők meg lenn maradtunk és meghallgattunk még 10 percnyi semmit. Igazából arról beszélt az igazgató, hogy meg akarja ismerni őket (most már minek?), meg reméli, nem lesz semmi balhé és rendben lemennek az év végi dolgok. Tavaly a Dobó téren táncoltak a 8-osok, legrosszabb esetben idén is így lesz. Kösz, hogy Andriéknál ez senkinek nem jutott eszébe, bár akkor mindenki bezárkózott, úgy szétparáztatták az agyunkat, szóval próbálni se tudtak volna.
Ezután fellifteztettem magam a 2-ra egy új portással, majd késve beestem az utolsó padba, ahová Szilvi foglalta a helyet.
Érdekes szülői értekezlet volt; az elején jött egy fotós, aki 20 percig beszélt tablókról és tablóképekről, kiszórt 500 referenciaanyagot, majd amikor elment, tanárnő bevágta, hogy amúgy ez még ezer év múlva lesz, most nem is beszélne róla és különben neki is van ötlete fotósra. Ami renden is van, de nem lehetett volna ezt a pasinak is mondani 20 perccel ezelőtt? Vagy, hogy jöjjön máskor – vagy egyáltalán ne, mert megtaláljuk a neten.
Az év végi eseményekről – tánc, ballagás, vacsora, fotózás – egy szó sem esett. Helyette a tavaly év végi eredményekről – engem, őszintén, semennyire se érdekel, más gyereke mennyire okos 8 éve –, és a felvételiről. De arról is csak annyi, amennyit a netről mi is le tudunk nézni: a jelentkezési lap leadása és a felvételi időpontok. Egy hang se arról, hogy jutnak el a sikeres felvételiig, lesz-e felkészítő óra és miből nem, a tanárok mennyire lesznek félévkor engedékenyek, vagy leszarják, mint 7. év végén, amikor semmi erőfeszítést nem láttam, hogy megadják a jobb jegyeket, pedig a szerencsétlen hülyegyerek abból is viszi a pontokat, nem csak a 8. első félévit. Szóval igazából nem tudtunk meg semmi többet, mint amit amúgy is tudtunk. És vélhetőleg ezt a tanárnő is tudta, de neki akkor is tartania kell értekezletet.
A tavalyi hirtelen iskolabezárás szelleme idén is ott lebeg, bár már szájkendő nem kell és nagyjából semmilyen óvintézkedés. Szerencsére itt az oltást sem forszírozzák annyira. De például nincs és nem is lesz büfé (bár az nem a Covid miatt, mert máshol viszont már van). Nem tudom, mi történt, de pár héttel később a korábbi büfé helyét átalakították, mivel tetőcsere van a suliban, ideköltöztették a portát. Szerintem illene egy büfé az iskolába, már nem azért mondom...
Értekezlet után fizettem félévi osztálypénzt, majd kiálltunk a Minaret alá Szilvivel beszélgetni, míg András fel nem szedett.
Andrinak is ma volt szülői értekezlet, de nem volt sokkal hasznosabb, mint ez. Pénz, pénz…, adjál pénzt, fizess erre-arra, vegyél meg minden vackot, amit behajítasz a szekrény aljára, de fizessél, mert támogassad az iskolát a saját – nem létező – fizetésedből. Erről szól minden. Támogasd a felújítást, varrassál függönyt, vegyél színvonalas, ámde kutyát se érdeklő évkönyvet, fizess az alapítványnak, ami „segíti a tehetséges gyereked” – hát, az enyémet biztos nem. Kíváncsi vagyok, ha mindezeket 750 gyerek befizeti, vajon A4-es lap jut-e a tanároknak a pénzből fénymásolni, vagy ahhoz meg nekik kell hozzájárulni...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése