Most van az az időjárás, amikor reggel nagykabát kell, délben kiülök pólóban a teraszra, este pedig be kell gyújtani, mert megfagyok. Rajtam kívül – szerintem – kicsicica is fázik a vékony pólón, amit aláhajítottunk, mikor felköltözött a teraszra. Úgyhogy lekommandóztam a garázs alá és felhoztam a vékony plédet meg egy vastag pulóvert. Sajnos a többiekhez nem mer odabújni, Sunnytól retteg, Cikó meg fúj rá. Magányos cica lesz…, vagy belenő a feladatba és lepofozza a két süket dögöt. Ezt is kinézem belőle.
Egész nyáron – na jó, az utolsó pár hétben – próbáltuk kitalálni, mi lesz Korninak a 8-os kötelező olvasmány. Korábban a Légy jó mindhalálig volt és azt, úgy emlékszem, én szerettem, így erősködtem, hogy olvassa el. Meg is vettem neki egy ócska kiadásban. Persze nem kezdte el… Most végre kiadta a kötelező- és a memoriterlistát a tanár. Tamási Árontól kell az Ábel a rengetegben (főiskolán olvastam, tetszett), két 5-ösért el lehet olvasni az Abigélt (imádtam) és egy csomó Ady-, Juhász Gyula-, József Attila- és Radnóti-verset is meg kell tanulni. Van a tankönyvben 3 szó Tamásiról, de nem értem, miért pont őt választotta. Mondjuk, rövidebb, az biztos.
Korni persze fel van csigázva, szinte 1 óra alatt megtanulta A magyar ugaront, ami azt jelenti, hogy még vagy kétszer meg kell tanulnia, mire el meri mondani… Mert a héten, amikor még emlékszik rá, nem fogja kikérdezni…
Néhány babaduma is született:
Sorolja, mit kell megtanulnia memoritert: – József Attila: Szülinapomra.
Az Abigélről beszélgetünk:
Én: – Kíváncsi leszek, mit gondolsz majd, ki az Abigél.
Ő: – A csaj….
Én: (sejtelmes mosoly)
Ő: – A fiú….???
Az eheti kreatív írásom megint vicces lett:
Feladat: Fogj egy népmesét, vegyél ki belőle egy szereplőt és írd meg, mi történik a mesével anélkül a szereplő nélkül!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Boldogan élt feleségével és éppen gyermeket vártak. Nem sokra rá, megszületett a királylány, aki gyönyörű volt, mint egy rózsaszál, el is nevezték Rózsikának.
A keresztelőre meghívott a király minden rendű és rangú embert és az ország 13 javasasszonyát. Igen ám, csakhogy a királynak éppen 12 aranytányérja volt a palotában. Töprengtek, tanakodtak, mit tegyenek, mire a főkamarás azt mondta, nincs mit tenni, a 13. javasasszonynak nem küldenek meghívót.
El is érkezett a nagy nap. A lakoma végén a 12 javasasszony a bölcső mellé járult, mindenféle jóval, szépséggel, bölcsességgel, szeretettel megajándékozták a gyermeket.
Hirtelen váratlanul kivágódott az ajtó…, mindenki megdermedt abban, amit épp csinált: a 12. javasasszony már épp felemelte áldáshozó kezét, a király épp a szakállsimogatásba dermedt bele, a királyné kezében megmerevedett a csirkecomb, a szakács épp fültövön vágta volna a kis kuktát, de belefagyott a mozdulatba, a pincér egyike majdnem hanyatt vágódott a levessel, de szerencsére a megfagyott pillanatban még sikerült megkapaszkodnia.
A főkamarás rohant be lélekszakadva az ajtón és futott a királyhoz nagy lihegve:
- Király uram! Király uram! - kiabálta suttogva már messziről.
- Na, mi az, főkamarás, ég a ház, támadnak a tatárok…?! -ijedt meg a király.
- Nem az, felséged! Csak hát elszámoltam magam!!! Nincs is 13. javasasszony az országban, csak 12. Nem kell aggódnunk az aranytányér miatt!
A király nagyot sóhajtott, visszafogta királyi önmagát, hogy ne vágja orrba a főkamarást visszakézből, méltóságteljesen felállt és így szólt a vendégekhez:
- Folytatódjék a lakoma!
A lakoma folytatódott, a kis Rózsika pedig tündérszép királylány lett, aki megkapta apja trónját és öregen halt meg gyermekei és unokái körében 80 év múlva.
Itt a vége, fuss el véle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése