Elkezdődött a gyerekeknek is az iskola. Andri nagyon várta, Korni nem különösen. Tegnap volt évnyitó, felvette a skicces szoknyát. Annyira kis csinike, nem tudom, miért olyan kritikus magával. Ja, de, tudom…, tini.
Ma suli után átbuszoztunk Juditomhoz. Jól megszívattam magam – illetve a buszok engem –, ugyanis egyetlen busz megy a Koháry út felé, a 13-as, de az nem a posta elől indul, hanem a négysávoson megy végig, ráadásul csak korán reggel és délután. Ezért átbuszoztam Egerbe, leszálltam a Bartakovicson és Korni oda jött, onnan szálltunk fel a helyi járatra.
Judithoz azért mentünk, mert arra gondoltam, hogy felkészíthetné Kornit felvételire. Gondoltam, iskola után felsétálna hozzá és 1 órát elangolozhatnának. Csakhogy közben Judit kapott munkát, vagyis 17 óra után ér rá, és bár először szájhúzva belementem, hogy próbálják meg, lemondtam. Korninak eleve sokat kellett volna várnia és későn ért volna haza. Azért sajnálom, mert sokat ért volna, ha heti 1 órát beszélget angolul valakivel, aki tud is angolul…
Kaptam ma (szülinapi) ajándék juharszirupot. András emlékezett, mennyire ízlett hétvégén, így beruházott egyre. Azt mondta, drága volt –, ezért elnevezte szülinapi ajándéknak.
Shakespeare: Hamlet: Száz éve olvastam már a Hamletet, de élénken él az emlékezetemben, ahogy tartja a koponyát és szavalja: „Lenni vagy nem lenni...” – ja, nem! Ezt nem is a temetőben mondja…
Amikor jelentkeztem a Shakespeare-kihívásra, még nem sejtettem, hogy kiderül, mennyire hülye vagyok Shakespeare-ből… Ez még csak a 2. dráma tőle és a többi esetében arra se nagyon emlékszem, miről szól, ha egyáltalán olvastam már (párat azért igen), nem hogy értelmeztem volna őket, vagy átláttam volna, mitől olyan mesterművek ezek. „Shakespeare a világirodalom legnagyobb alakja” – mondjuk bebiflázva…, de MÉÉÉÉ?! Nos, hála Keresztes Balázsnak, van válasz erre a „Mééé”-re. Annyira imádom ezt: elolvasom a drámát (alapvetően tetszik), utána meghallgatom a videókat és „What?!” - csak kerekedik a szemem, hogy „ezt miért nem láttam?!”. Ebben a videóban pl. az volt – többek között, illetve inkább számomra – a legérdekesebb, hogy állítólag Hamlet Shakespeare fia volt, aki meghalt. Szóval 11 évesen, 4 évvel a Hamlet írása előtt meghalt Shakespeare egyetlen fia és ezzel emléket állít neki – illetve sokkal többet! Egy olyan örök érvényű, megfejthetetlen, többrétegű figurát hoz létre, aki 400 évvel később is érdekes és megfejthetetlen. Minden szavával egyet értek… (bár magamtól egyik sem jutott volna eszembe).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése