43 éves vagyok. Csodával határos módon ezt is megértem, viszonylag ép, de legalábbis tűrhető és életképes bőrben. Nagyjából mindent elértem, amit egy ilyen korú átlagember el tud, persze legtöbbször nem a saját érdemeimből, hanem segítséggel – András segítségével. De büszkén mondhatom, hogy van két okos, ügyes, cuki jófej gyerekem, akiknek van életcélja és jövőképe és akik szeretnek minket is és egymást is (és még egy csomó mindenkit). A férjem jófej, normális családfő, jó apa. Klassz helyen élünk, ami lehetne jobb, de közelebb áll az álmainkhoz, mint valaha. Elégedett vagyok, bár ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan boldogság és jókedv az életem, mert az itthon ülésnek – és alapvetően az élésnek – megvannak a maga problémái, de ha belegondolok, tényleg az vagyok.
Szóval délelőtt átmentünk Egerbe. Először kajáltunk a plázában, de mindenki direkt kevesebbet evett, mert utána sütizést terveztünk. Még előtte gyorsan átszaladtunk a C&A-n és a New Yorker-en. Andri talált magának dzsekit, normális pólókat, Korni semmit.
A Marjánban akartunk sütizni, de sehol a környéken nem találtunk parkolóhelyet. András rábeszélt a Boldizsárra és bár nem szeretem – egyrészt nagyon drága – akárcsak a Marján, de nem annyira finom –, másrészt nem lehet országtortát kapni, amit ilyenkor, szülinapomon szoktam megkóstolni, ugyanis csak ilyenkor nem sajnálom rá az 1e Ft-ot –, belementem mégis. De most a Tescoban lévő Boldiban valamiért lehetett kapni, sőt, mindkét fajtából. A Napraforgó nem nyerte el annyira a tetszésem ezzel a vastag körtezselével, de a cukormentes Beszterce rózsája igen! Ebben is van gyümölcszselé, de kevesebb és közte mousse-krém. Nem is állt meg a lábán… Állítólag van egy harmadikféle is, de az nem volt a cukrászdában.
Süti után még itt is bementünk a ruhaboltba, Korni itt szokott találni magára ruhát, persze most nem talált. Egy gombos nadrágot próbált, de kicsi volt rá és szerintem ronda is. Viszont vetetett velem 4e Ft-ért 25 db bizsugyűrűt. 200 Ft/db és szépek, bár semmit se érnek.
A Tescoba is beugrottunk a szokásos dolgokért: kutyahús, macskakaja, tészta, tejszín, ilyesmi, de vasárnap nem érdemes menni, mert addigra teljesen kifosztják. Csirkefarhát például nem is volt, nem tudom, mit adok a héten a kutyának…
Korni osztályfőnöke írt a közös csetre, hogy holnap határontúlról érkeznek gyerekek, akinek van kedve, csatlakozzon hozzájuk és mutassák be nekik az iskolát és a várat. Korni persze menni akart, de mivel Bogi is megy, így inkább ma átment hozzá, ott aludt és másnap onnan mentek a suliba. Egyébként nem volt annyira jó, mint amilyennek hangzott, csak totyogtak a vendégek után, nem beszéltek és nem beszélgettek, a várból korán le is léptek, ott már nem is kellett velük lenni… Nem értettem, hogy mi volt ez, igazából.
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása: Elolvastam. Aztán gondolkodtam rajta 1 hétig és elolvastam megint. Összébbálltak a darabok, amik nagyjából már egyben voltak az utolsó (előtti) részek után, de érdemes volt újraolvasni.
Nem kispályás regény! Ez az agyzsibbasztó történet egy krimi, amiben a hulla még él, a tettesről tudjuk, kicsoda, a nyomozó pedig azt se tudja, hogy csöppent bele a regénybe.
Zseniálisan összerakott munka, hihetetlen okos csavarral, de…
...nem hiába hasonlítja mindenki az Odaát sötétebbhez. Ahogy abban, van az egésznek egy ütős vége, és aztán még 30 oldalnyi rizsamizsa, amiből nem értek egy kukkot se – még másodjára sem és őszintén szólva nem is érdekel.
Még nem döntöttem el, hogy jó-e vagy inkább hiba, hogy kétszer kellett elolvasnom, hogy minden a helyére kerüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése