Dél körül átbuszoztam Egerbe. Sikerült pótjegyes buszt fogni, nem figyeltem. A busz a parkoló közepén tett le, így teljesen összezavarodtam, hol vagyok. A templom felé akartam lemenni, de le van zárva az út, így kóvályogtam és borzasztóan elfáradtam, mire találtam egy utat a Dobó tér felé. Leültem pihenni, épp akkor jöttek a kölykök. Ma először ment edzőterembe Korni, Andrival. Egyelőre befizette a napi belépőt, ami nem annyira éri meg, de valószínűleg ő is vesz majd bérletet, ami viszont igen. Nem sokáig ücsörögtek velem, mentek a dolgukra.
Én átsétáltam a könyvtárba a patak mentén. Visszaadtam pár könyvet és felmentem megnézni, benn van-e a Nimona. Azt hittem, húszkilométeres várólista lesz rá, de úgy tűnik, még nem érte el Egert a Nimona-láz (vagy én késem le), mert benn volt, a polcon állt. A könyvtáros nagyon rendes volt; mondta, hogy most valami Könyvheti (?) akció van és 1e Ft helyett 500 Ft-ért lehet éves olvasójegyet váltani. Nekem hamarosan le fog járni, úgyhogy összekapartam 500 Ft-ot (a 10e Ft helyett, ami volt nálam). Az 1e Ft is bőven megéri szerintem, de 500-ért meg kész ajándék. A végén kimentem a sátorhoz, ahol leselejtezett könyveket árultak hétfő óta. Nem vártam tőle sokat, de annyira keveset se, mint amit kaptam. Nem hiszem, hogy hétfőn nagyobb választék volt, de most csupa ezeréves ócska könyv volt, 200 Ft-ért darabja. Annyira semmitmondó könyvek voltak, hogy még annyit sem költöttem rájuk. Illetve majdnem megvettem egy Szilágyi Domonkos-kötetet, de nem volt nálam 200 Ft, a 10ezressel meg nem akartam megizzasztani a bácsit, aki ott állt.
András a gyógyszertár előtt szedett fel és még be kellett mennem a gyógyszereimért is, így visszasétáltam a Dobóra. Útközben beugrottam a sarki Rádiba. Legutóbb, mikor arra jártam, ettem valami szuperfinom leveles croissant-t. Annyira fantasztikus volt, hogy terveztem fagyasztva venni, de sajnos nem lehetett, mert kiolvadt volna, mire hazaérek. Az egész városban csak itt lehetett olyat kapni, más Rádiban nem, sőt, pesti Rádiban sem láttam még a Stadionoknál. Igazából olyan most se volt, mert amit én imádok, az üres, most pedig marcipánost sikerült vennem, ami jóval drágább és édesebb is, nem annyira finom, mint az üres. Vettem diós pozsonyi kiflit, azt is imádom a sűrű tésztája miatt!
A gyógyszertárban megvettem a gyógyszereimet, de Korni D-vitaminját nem tudtam kiváltani, mert az orvos nem közgyógyos receptre írta, a gyógyszerész szerint meg még van rajta egy csomó pénz, írassam át, ne hagyjam elveszni.
András felszedett, miközben vezetett haza, online órán ült. Még megálltunk a Lidl-nél, ő nem is jött be, de Andri cukika volt, segített.
Kreatív írás: Kulisszatitkok: kétféleképpen írok: vagy azonnal elkap az ihlet, amint elolvastam a feladatot és egy ültő helyemben lefirkantom –, vagy, amikor elolvasom a feladatot, kétségbe esem, hogy nem fogok tudni kitalálni rá semmit és pár nap múlva, csak úgy a nagy semmiből megírom. Vagy tényleg nem tudok írni semmit, ilyen eddig azt hiszem, két alkalommal volt.
Íme az eheti termés. Feladat: Írj át egy népmesét úgy, hogy a cselekménye fordított sorrendben történjen!
- Szaladjatok, bolondok!! - kiáltott a szamár a jajveszékelve menekülő betyárok után és patáival röhögve csapkodta a földet. A kutya hátára hengeredve kacagott szintén, a kakas kukorékolva vihogott. A macska csak somolyogva mosakodott lehunyt szemmel.
Miután kinevették magukat, visszamentek a házba. Kitakarítottak, megterítettek és kulcsra zárták az ajtót. A kulcsot az ablakban lévő kaspó aljába rejtették.
Aztán elindultak a falu felé. A határban a szamár így szólt a többiekhez:
- Hát, én megérkeztem, itt lakom. A gazdám már biztos felkelt, segítenem kell neki hordani a zsákokat a malomba. Isten veletek!
Mentek tovább, pár házzal arrébb megszólalt a macska:
- Hát, én megérkeztem, itt lakom. Jó lesz a pajta körül sietve elkapni egy-két egeret csak mutatóba, mert már biztos lefejték a tejet és hátha a finom habos tejszínből is jut még a bajszomra. Isten veletek!
Mentek tovább, pár házzal arrébb megszólalt a kutya:
- Hát, én megérkeztem, itt lakom. Gazdám már tisztogatja a puskáját, bár olyan öreg és vaksi, hogy sose lő semmit, de jó kinn rohangálni vele az erdőben. Isten veled!
Ment tovább, pár házzal arrébb megszólal a kakas:
- Hú, milyen friss pipik érkeztek az udvarba! Na, tegyünk csak rendet közöttük, a teremburáját!
Így aztán mind hazaértek és most is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése